Színház

Osztrigás Mici

bohózat, 3 felvonás, magyar, 2000.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Az 1899. évi Vasárnapi Újság 47. számában a következő cikk jelent meg: A Vígszínháznak egy francia bohózat az Osztrigás Mici az újdonsága, írta Feydeau Georges, fordította Béldi Izor. A Vígszínház nagyon szereti a borsos dolgokat, de ennél borsosabbat még nem adott. Feydeau vaskos bohósága Párizsban nagyon tetszett s máig is játsszák. Ügyesen van szőve, van benne mulattató, hanem triviális, amennyire csak rendőri felügyelet alatt álló színházban triviáliskodni lehet. Arányi Miksa, 1907-ben Az Újság párizsi tudósítója, Erkölcstelenségek a színpadon című cikkében, ennél is tovább megy. Pornográfnak bélyegzi a darabot, és hasonló előadások létrejöttének megakadályozására - véleménye szerint - a színházi cenzúra visszaállítása szükséges és elmaradhatatlan. De miről is szól valójában a botránkozást okozó - amúgy kasszasiker darab? Az alaphelyzet nem túlságosan bonyolult: Petypon, a jámbor lelkű sebész egy sikeres műtétet megünneplendő, barátjával és kollégájával Mongicourt-ral betér a Maxims- ba egy pohár borra. Mi történik mi nem? másnap lakásának díványa alatt ébred, az alkóvban pedig Osztrigás Mici a mulatóból hazahozott táncosnő alszik. Megpróbálja elküldeni a nőt, de nem sikerül. Megérkezik a sebész felesége - előle rejtegetni kell Micit. A nagybátyja vidéki kastélyába invitálja Petypont, feleségével együtt, unokahúga esküvőjére. Mint a lavina indulnak meg az események: félreértések, hazugságok sorozata, amelyek újabb füllentéseket szülnek, váratlan találkozások, képtelen helyzetek váltják egymást szédítő iramban. A vaudeville szabályai szerint természetesen a legkuszább szálak szerint is kibogozódnak az előadás végére, a főhős pedig, aki mindössze ártatlan hazugságokban vétkes, kap egy hatalmas - de azért megérdemelt - pofont. Hogy miért akkora siker mégis a darab? (közel száz színházban játsszák a világon Feydeau darabjait - havonta!) Soványka magyarázat volna e páratlan népszerűségre az, hogy bohózatai mérnöki pontossággal, tökéletesen megszerkesztett darabok. Talán a sodró lendület teszi, hiszen - Labiche meghatározása szerint a vaudeville ezerlábú állat, mindig mozog, ha lassít akkor a közönség ásítozni kezd, ha megáll, a nézőtéren azonnal fütyülnek? - talán ferde tükör. Amelyben karikatúrának látszanak az emberek, a társadalom, a világ, amelyben éltek akkoriban, és velünk él most is. Egy biztos (ahogy Góth Sándor írta): a legkülönfélébb ízlésű publikum is fáradtra kacaghatja magát darabjai láttán?

A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2000. április 7., Pécsi Nemzeti Színház

Stáblista:

Szereplők

Petypon (orvostanár)
Petyponné Gabrielle (felesége)
Petypon Du Grélé tábornok
Clémentine (a tábornok unokahúga)
Corignon (hadnagy)
Osztrigás Mici (táncosnő)
Montgicourt (orvos)
Marollier (hadnagy párbajsegéd)
Varlin (ügynök)
Chatneau (abbé)
De Valmonté (hercegné)
De Valmonté herceg (a fia)
Sauvarel (alprefektus)
Étienne (Petypon inasa)
Vidaubant
Vidaubantné
Sauvarelné
Hantigolné
Guérissac
Émile (inas a tábornoknál)

Alkotók

Hozzászólások

Parno Graszt lemezbemutató koncert a Müpában február 14-én!