"Desdemona ezen az estén szomorúan és balsejtelmekkel tele készül lepihenni. Féltékeny férjének durva viselkedése elszomorította, de iránta való feltétlen odaadását nem csökkentette. Elszenderül már, amikor a mór gyilkos szándékkal hálótermébe ér. És Othello nem hisz a rémülten védekező, ártatlanságát bizonygató Desdemónának: könyörtelenül megfojtja imádott, gyönyörű hitvesét.
Emília fedezi fel úrnője halálát, és fellármázza az egész erődöt, vádolva a mórt, bár Desdemona utolsó szavával is szeretett urát védte: tagadta, hogy ő a gyilkos. Emili most már látja, milyen jóvátehetetlen vétket követett el, amikor férjének átadta asszonya kendőjét. Leleplezi Jago ármányait; az vak dühében leszúrja.
Othello ráébredt tragikus tévedésére: emberfeletti fájdalmában megtisztulva visszanyeri az őrjöngő féltékenységtől mostanáig eltorzított eredeti emberi nagyságát. Örömkönnyeket sír, hogy Desdemónát ismét ártatlannak tudja, nem várja meg Velence ítéletét, hanem összefoglalva tragédiáját: nem okosan de nagyon szeretett - egy tőrszúrással bevégzi életét. A gonosz Jago kínpadon bűnhődik iszonyú vétkeiért."
Színházi Kalauz
A(z) Győri Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások