Semmi mást nem kívánok,
Csak jó nagyokat enni,
Inni, aludni, menni,
Gondtalan tekeregni,
Amerre visz a lábam!"
Pinokkió - őt senkinek nem kell bemutatni! Valamilyen formában mindenki találkozott már vele: A fadarabként kezdi, akiből egy idősödő szegény ember kifarag magának egy bábut, hogy ne maradjon egyedül öregkorára, - ám a fabáb kicsit fafejűnek tűnik, játszani akar és csavarogni, szabadon kószálni, nem pedig rögtön iskolapadba ülni. A kalandozás izgalmas és gyakran veszélyes helyzetekbe sodorja Pinokkiót, sok jó és rossz emberrel és állattal ismerkedik meg. Eleinte nem is tud különbséget tenni, gyakran félreérti a segítőkészséget és nem jön rá a gonosz szándékokra, nem ismeri fel, ki segíti. De hiába "csak" egy fabáb; de szíve van, és ez a szív igazi életet ajándékoz neki. Útitársai a kalandozásban: a Táltos Tücsök és a Pillangó, titokzatosan segíti a Kékhajú Tündér és gyakran félrecsábítja a Macska és a Róka, ám végül hazatalál Gepettohoz, a családi fészekbe.
"Pinokkió figuráját azt hiszem, nagyon lehet szeretni - hiszen mindannyian vágyunk arra, hogy a saját utunkat járjuk, ne mások döntsék el az életünk alakulását. - még akkor is, ha ezen a "saját úton" néha szamarak leszünk is. Eközben észre sem vesszük, hogy mi mindent megtanulunk útközben: Emberré érünk." (Czeizel Gábor)
A Gózon Gyula Kamaraszínházban újra életre kel a régi történet. A felnőtt nézők számára már jól ismert színművészeink varázsolják elénk a történetet ebben a klasszikussá érett zenés színdarabban. Az olasz mese magyarrá vált az évek során, reméljük, most nálunk is otthonra lel!
A(z) Gózon Gyula Kamaraszínház előadása
Hozzászólások