Programkereső
Színház

Rész M

előadás, magyar, 2005.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!
Szólj hozzá!
Adott két zenész és egy táncos. A fejükre szerelt mikrokamerák által közvetített képek montázsa adja Dimpet, a digitális lényt. A zenészek a vetített képre, Dimp mozgására improvizálnak. A táncos az improvizatív zenére mozog. A táncos testének kivetített képe Dimp teste. A darab rendezett improvizáció, előre tervezett esemény sor. Dramaturgiailag meghatározott pontokkal, váltásokkal, de a művészek egyéni improvizatív, emberi, nem programozott érzelmi megnyilvánulásaira épül. A performansz három élő szereplőt kapcsol össze digitálisan eggyé. Azaz ezt megfordítva egy vetített lény belső kommunikációs, érzelmi rendszerét bontja fel és helyezi újabb egyének (a szereplők) befolyása alá. A történet egyszerű és szimbolikus, idő, kor és helyszín nélküli. Születés, megismerés, keresés, kommunikáció, és a kétségbeesett menekülés az elől, ami egyre inkább eláraszt: az értelmetlen dolgok rettentő sokasága.

"Juhász András koncepciója közelebb áll a színházhoz, mint a performanszhoz, hiszen a megjelenő test voltaképpen narratívát alkot, igaz, mind a színpad tere, mind az előadás ideje megkérdőjeleződik. [...] rendkívül ötletes és ígéretes műnemi határátlépés. (Mestyán Ádám)

A(z) Tűzraktér előadása

Stáblista:

Alkotók

Hozzászólások

Spoiler

Még nincs szavazat!

Légy te az első!
Szólj hozzá!