Színház

Részegek

színmű, magyar, 2015.

Értékelés:

16 szavazatból
Szerinted?

"Minden törvényünk, minden követelményünk, a kibaszott liberalizmusunk, az elbaszott toleranciánk, az ostoba politikánk, minden meghozott döntésünk, mindez a valóságtól elszakítottan történik, a kurva életbe. Tesszük mindezt úgy, hogy nem érzékeljük a legfontosabbal való viszonyt. De még azt se tudjuk, hogy mi a legfontosabb, bazd meg!"

A(z) Kamra előadása

Bemutató időpontja:

2015. december 19., Kamra

Stáblista:

Hozzászólások

10/10
Lili Marleen 2019 dec. 07. - 12:49:56 10/10
Zseniális színészi játék, nagyon tetszett! :)
8/10
surviver 2016 márc. 10. - 13:17:30 8/10
Tetszett.
Egyértelmû, hogy Ónodi Eszter alakítja legjobban a részeget, de Rezes Judit is remekel.
Kár volt Mészáros Mátét meghívni, mert az õ-és mellette-H. Vivien játéka is nagyon gyenge, Elek sem jó.
virata 2016 febr. 14. - 14:41:07 Előzmény elszabó
Egyetértek az elõttem szólóval, szellemes recenzió. Mindazonáltal úgy gondolom, a Részegek sikerdarab lesz.
Igaz, nehezen indul, hiszen amíg a szereplõk karakterét, sorsát és egyéni problémáit meg nem ismerjük, idegenkedve fogadjuk téblábolásukat, összefüggéstelen beszédjüket, és a részegek fura mozdulatai, állatias viselkedése, orrabukása csak az egyszerûbb nézõket szórakoztatta (õk viszont nagyokat hahotáztak).
Vajon miért választotta darabja témájául az orosz szerzõ, Ivan Viripajev a részegeket? Adódik a kézenfekvõ válasz: mert hazájában sok az alkoholista (s ez nem kevésbé igaz Magyarországra is). Valószínûbb ok azonban, hogy az ittas emberekkel sokkal többet és direktebben ki lehet mondatni, mint a józanokkal. "Kinder und Betrunkene sagen die Wahrheit" – szól a német mondás (A gyerekek és a részegek igazat beszélnek.) És így nem is kell bajlódni rafinált felvezetéssel, gondolati bevezetõvel, darmaturgiával és a helyzetbe illesztéssel. Merthogy a részeg amúgyis összefüggéstelenül beszél, indokolatlan képzettársításokat használ, ráadásul mindent megismétel. Kérdés persze, hogy a kocsmai filozófálás mennyire lehet hiteles, és a szesztõl elbutított elmével milyen örökigazságokra lehet rájönni? Természetesen semmilyenre. Csakhogy a szerzõ (rendezõ és dramaturg) nem ittas állapotban adta szereplõi szájába a mondatokat, azokkal markáns gondolatokat akart hozzánk eljuttatni. Milyeneket? Például, hogy a világon minden Úristen. A tárgyak, az emberek, a cselekedetek, minden megnyilvánulás – legalább is ezt súlykolja nekünk az egyik részeg alak a darab elején. Aztán ugyanõ a darab végén – még nem kijózanodva – rájön, hogy tulajdonképpen minden szerelem. A következõ ittas társaság végkonklúziója is hasonló, mármint hogy a világ szeretetbõl áll. A házak, az emberek, a virágok, a víztócsa, a patkány, de még a gyilkosság is. Egy másik holt részeg arról kíván meggyõzni minket, hogy mindent vissza kell adnunk, amit az életben kaptunk, és hogy miként, azt a színpadon be is mutatja (nem írom le hogyan, legyen meglepetés).
Látunk 16 részeget, és lehet tippelni, melyik színész tud a legjobban részeget játszani (ez persze náluk alapvizsga). Én Keresztes Tamásra szavazok.
Egyébként sok munka nem volt a darabbal, konzekvens gondolatiságot nem kellett kidolgozni. Gothar Péter ezt újfent jól oldotta meg...
8/10
elszabó 2016 febr. 10. - 22:55:56 8/10
A nézõtéren magát keresztül küzdõ holtrészeg Rezes Judit a városban zajló filmfesztivál azonos állapotú igazgatójával (Mészáros Máté mv.) fut össze (az aluljáróban?). Aztán jön a többi részeg társaság, a feleség, a barátnõje és az õket egymás után elvevõ férj triója, a legénybúcsú közben istent megtaláló társaság, stb. Történeteik lazán fonódnak (pl. az iráni film idézése), a lényeg õszinte monológjaikban lenne. Ezek viszont olykor vidám, de mégiscsak kocsmai filozofálgatások, melyek bennem leginkább azt a nyomot hagyták, hogy nem szeretnék se részeg, se hirtelen szerelmes lenni, a kettõ együtt meg pláne nem. A darabot emlékezetessé a kiváló szinészi alakítások teszik, azok viszont nagyon! Kár,hogy a díszlet kialakítása miatt a széleken ülõk nem látnak bele a hátsó térbe. Mérsékelt darab, nagyszerû elõadás!
minnamanna 2015 dec. 24. - 23:37:32
Jaj, ne mondd ezt, a Szép napok szörnyû volt. Ennek a nyílt próbáját láttam, ott nagyon sokat nevettünk, reménykedem, hátha jó lesz a darab. Mindenképpen megnézem majd.
Edmond Dantes 2015 nov. 29. - 15:03:02
A szerzõt eddig hírbõl sem ismertem, noha mint látom, Vidnyánszky Attila már 2012-ben felfedezte Debrecenben (Illúziók) és volt a Millenárison is egy Oxigén c. mûvébõl készült produkció. Ahogyan azt a tegnapi nyílt próbán hallhattuk, az irkutszki születésû író amolyan fenegyereke az orosz (moszkvai) színházi életnek. Egy ilyen próba alapján nem lehet megmondani sem azt, hogy milyen a darab, még kevésbé azt, milyen lesz az elõadás. Gothár Péter és Németh Gábor felvezetése arra enged következtetni, hogy a mû valóban arról és azokról szól, ami a címe: részegekrõl. Ahogy az õsi mondás is tartja: borban az igazság. Viripajev általános gondolatokat, élethelyzeteket, emberi sorsokat csomagol (bújtat??) alkohollal átitatott (tragi?)komédiába, olykor/gyakran a f a r c e stílusában. Máris látható, hogy harsányság, rikító színek, szándékoltan eltúlzott gesztusok, egymásra torlódó helyzetkomikumok -a részegség mint állapot/ok okán is- uralni fogják az elõadást, ami még bõven nincs kész. Ezért és mivel csak részleteket láttunk és azokban sem lépett fel minden szereplõ, igazságtalan, ha a színészek teljesítményét elemezzük, de Pálmai Anna máris "ott van", Vajdai Vilmos remekel apró gesztusaival, szívesen meghallgattuk volna Borbély Alexandra beígért monológját, Mészáros Béla alakításán viszont bizony van még csiszolandó, annál is inkább, mert az ismertetõben közölt és kulcsfontosságúnak tûnõ darabrészlet az õ nagy monológjában van és nagyon is hangsúlyos, õ pedig tegnap nem igazán volt az.