Színház

Retina

performance, magyar, 2004.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Egy ember leesik a tetőről, több emeletet zuhan, míg végül kezében egy tetőcseréppel a földön landol. Nem lát, nem hall, nem mozdul, de él. A zuhanás közben ablakokon pillant be, szeme fényképezőgépszerűen rögzíti a bennünk a látott villanásnyi életképeket. A "fényképek" összecsúsznak, mintha egymásra fotózták volna őket. Ez az utolsó és egyben egyetlen emléke. A földön ülve, ennek az összecsúszott képnek részleteiből egy új világot épít fel. Mostantól ami a képzeletében él, az jelenik meg a retináján.

"Hogy a kép kívülről vagy belülről vetül a retinára, változtat-e a lényegen?" (Barrico)

Az előadás folyamán a színpad 25 méter mélyre nyílik, a megjelenő alakok, helyzetek az ennek a lebénult embernek a képzeletében létrejött képek reflexiói.

"A valóságot az emberi képzelet teremti" (Karinthy Frigyes)


Személyes pillanatokat, egyéni mítoszokat fogalmazunk meg a tánc, a zene, a szó és a képalkotás, (tér, fotó, videó, számítógépes animáció) nyelvén.

A(z) Artus előadása

Stáblista:

Hozzászólások