A pusztítás után csak egy tető látszik ki a vízből, rajta két katonaruhába öltözött férfi. Nem értik egymást, de meg kell érteniük egymást, ha túl akarják élni a megpróbáltatásokat - ez a két olasz sikerszerző művének rövid története.
A szerzők - ők is ketten vannak ugyebár - Daniel Defoe híres regényhőséből két színpadi szereplőt kreáltak. A mi darabunk két férfialakja is hasonló módon - tudniillik egy "szigeten" - találkozik egymással, mint a regénybeli Robinson Crusoe és Péntek. Ez a sziget ugyanakkor egy "civilizációs sziget", vagyis nem más, mint egy háztető, ami a katasztrófa után még kilátszik a tengerből, ahová a két szerencsétlenséget szenvedett pilóta kimenekül. Ellenséges hadseregek katonái, ráadásul nincs olyan közös nyelv, amin megértethetnék egymást. Mégis meg kell próbálniuk a túlélést a megmaradt kis területen. Végül szavak nélkül is megtalálják a közös nyelvet, és mély barátság szövődik közöttük.
A színdarab tanulsága pedig az, hogy ha nem is beszéli két ember egymás nyelvét, a közös sors(csapás), az egymásra utaltság összehozza őket. Az ellenségeskedés, a bizalmatlanság helyébe a barátság lép. Ám minden idilli állapotnak vége szakad egyszer. A két embernek külön sorsa van. Ezért amikor a chipsük elfogy, két különböző irányba eveznek a maguk élete felé. Útjaik elválnak, de barátok lettek.
A(z) Kassai Állami Színház előadása
Hozzászólások