Színház

Rocksuli

rock-musical, 2018., 14 - 99 éves kor között

Értékelés:

10 szavazatból
Szerinted?

A Rocksuli Andrew Lloyd Webber musicalje, az azonos című 2003-ban nagy sikert aratott film nyomán készült. Mike White forgatókönyve egyszerre himnusz a rockzenéhez és különös szerelmi történet. A főszereplő Dewey Finn, a munkanélküli rockzenész, aki a barátja neve alatt helyettesítő tanári állást vállal egy elit magániskolában. Dewey, az idealista álmodozó rockbandát szervez a kisdiákokból…

A film forgatókönyvéből Julian Fellowes, a népszerű Downton Abbey című sorozat atyja írta a musical szövegkönyvét. A dalszövegeket Glenn Slater szerezte, aki a Kis Hableány, illetve a Love Never Dies dalszövegeit is írta. Andrew Lloyd Webber legújabb musicalje 2015 decemberében debütált a Broadwayn, majdnem egy évvel később pedig a londoni West Enden. A Jézus Krisztus Szupersztár 1971-es premierje óta először fordult elő, hogy a Broadway-n előbb mutattak be Lloyd Webber-musicalt, mint Londonban.

A Rocksuli musical szinte teljes zenéjét Andrew Lloyd Webber szerezte, szemben a filmmel, amely a kor nagy rockslágereit tartalmazta. Egyetlen egy dal azonban a filmből bekerült a musicalbe is.

A történet: 

Dewey Finn valójában elfuserált, amatőr rockzenész, akit egy hajszál választ el attól, hogy élete becsődöljön: egyszerre rúgják ki a zenekarából, az állásából, ráadásul a lakbérrel is hónapok óta tartozik. Csak a csoda segíthet rajta... A csoda egy telefonhívás formájában érkezik, és a lompos rocker már másnap helyettes tanári állást vállal lakótársa nevében egy elit magángimnáziumban. Amikor rájön, hogy jólfésült nebulói vérbeli zenészek, mindent egy lapra tesz fel: elhatározza, hogy segítségükkel megnyeri a Bandák Csatája nevű rockfesztivált. De vajon hogyan sikerülhet a terve, ha a botcsinálta tanár úr gyerekesebb, mint a diákjai? Hiszünk abban, hogy Andrew Lloyd Webber legújabb musicalje a Broadway és a londoni West End után a magyar közönséget is meghódítja. A Jézus Krisztus Szupersztár világhírű zeneszerzője újból rockos hangszerelésre váltott; a szellemes és fordulatos színdarabot átszövő erőteljes, fülbemászó dalai ismét bebizonyítják: a rock and roll örök!

A(z) Madách Színház előadása

Bemutató időpontja:

2018. szeptember 21., Madách Színház

Stáblista:

Hozzászólások

4/10
balsa02 2018 okt. 17. - 09:09:47 4/10
OK. Én nem vagyok egy musical rajongó, a filmet sem láttam, de ebből a darabból hiányzik egy rendező aki a végletekig túljátszott giccs helyett, valami értelmeset is kihozhatna. Ezért leginkább Serbán Attila játéka okolható, aki mint egy elszabadult Gönczi Gábor agyonnyomja azt és ráadásul mindezt 3 órán keresztül kell elviselnünk. Próbáltam még elaludni az első felvonás alatt, de szerintem csak pár másodperce sikerülhetett, szóval nincs menekvés. Esetleg még tudnám ajánlani, hogy csak a második felvonásra üljetek majd be.

Családdal közösen néztük meg. A két kisebb gyermekemnek nagyon tetszett, ebből kifolyólag kb. 10 éves gyerek szintjéig nézhető a darab, de a 13 éves fiam is már majd lefordult a székről, rólunk nem is beszélve.
10/10
vikunyka 2018 szept. 27. - 11:17:07 10/10
Szuper előadás. Túl azon, hogy három órán keresztül (két felvonásban) egy percre se lankad az ember figyelme, fülbemászóak a dallamok, és ülnek a poénok, a néző átéli azt a felszabadító katarzist, ahogy a gyerekek kitörnek a rigorózus szabályok alól, megtalálják magukban az erősségeiket és végre felnyitják a szüleik szemét az igazi szükségleteikre. Arra, hogy valóban ismerjék, fogadják el, szeressék őket, törődjenek velük. Ezen az úton kíséri végig őket a főhös Dewey, a széltoló rocker, akit eredetileg az önös érdekei vezérelnek, hogy elindulhasson a Bandák Csatáján, de menet közben megismeri és felszabadítja a gyerekeket. Itt ki kell emelnem Szemenyei János alakítását, végig hiteles volt, egy percig se kételkedtem benne, hogy ő Dewey Finn. Ha már a dicséreteknél tartunk, Gallusz Niki is fantasztikusan hozta az igazgatónőt. Igazságtalan lenne a gyerekeket is kihagyni a felsorolásból, csak úgy áradt belőlük az energia. Fantasztikusan játszottak a hangszereiken, érezni lehetett a rengeteg beletett munkát, de mégsem volt az egész izomszagú, hanem könnyed és profi. Nagyon tetszett, hogy a végén név szerint bemutatták a szereplőket a tomboló közönségnek, amely álló vastapssal jutalmazta a kiemelkedő színházi élményt. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon ki is a célközönsége a darabnak, hiszen 10 év körüli gyerekekről szól, de a közönség túlnyomó többsége felnőtt volt, és mindenki remekül szórakozott.