A keresztrefeszítés előtt a férfi élete preverbális tapasztalat volt, nem volt szüksége szavakra, mivel szimbiózisban élt az anyával. Miután kilépett a képzelet világából, most belép a jelképek, az apa törvényének, az apa "nem-ének és nevének" (non/nom) világába, ahol a gyermek immár nincs egyedül az anyjával, hanem meg kell osztania a világot másokkal, mások szükségleteivel, vágyaival és félelmeivel. A szubjektum, akit tudattalan vágya vezérel, ettől fogva mindig a vágy elveszett tárgyát keresi majd, a hiányzót: azt az anyát, akit a szavak előtti életében ismert.
Amennyiben feltételezzük, hogy a tükör-stádium általi identifikáció története megfelel - még ha részlegesen is - e rendezés folyamatának, a továbbiakban már csak azt kell megvizsgálni, hogy a történet hogyan testesül meg a színészek és a színpad játékában.
Patrice Pavis
A(z) Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása
Hozzászólások