Ruszalka nem akar mást, mint az ártatlan gyermekkort odahagyva, felnőtt nővé válni, és szerelmét megtalálni. A Tókirály féltékeny haragjában útjára engedi, bár ha akarná, se tudná megvédeni a csalódástól. Jezsibaba hiába figyelmezteti, hiába próbálja saját keserű tapasztalataival elrettenteni ? Ruszalka hajthatatlan, mindent vállal szerelméért, vágya beteljesüléséért.
Ruszalka, hangjával együtt elveszti személyisége lényegét, (milyen különös ez egy operában!) elveszti identitását, védtelenné válik a befogadásra képtelen, kirekesztő környezettel szemben. A Herceg hiába szereti őt, mégsem érti, nem tud vele mit kezdeni, nem kap választ kételyeire, így könnyen elcsábul. Nem többre, mint egy estére - kivel ne fordulhatna elő - de ez az este végzetessé válik mindkettőjük számára.
Ruszalka elveszti múltját, reményeit, szerelmét.... míg társai játszadoznak, ő magára maradva ténfereg, nem tud osztozni Jezsibaba bosszúvágyában, a Tókirály meg csak siratja, siratja, őt vagy inkább saját magát, mindegy is ez.
Ruszalka árva, de erős és nagyon nagy leckét ad nekünk. Egy valamit ugyanis nem veszít el: a megértés és megbocsátás képességét.
Dvorak romantikus meséje nemcsak kivételes zenei élmény, hanem mindannyiunk által átélhető, ízig-vérig emberi történet: vágyakról, szerelemről, féltékenységről, emberi nagyságról és kicsinyességről, jó és rossz döntésekről. Ezt az emberi történetet szeretném csodálatos alkotótársaimmal együtt a debreceni közönségnek elmesélni." Novák Eszter - rendező
A(z) Csokonai Színház előadása
Hozzászólások