Színház

Sweet Mambo

előadás, magyar, 2011.

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

A 20. század táncművészetét meghatározó Pina Bausch néhány nappal legutolsó bemutatója után hunyt el 2009-ben, társulata azonban együtt maradt, és a repertoáron lévő előadásaikat továbbra is játsszák Németországban és világszerte.

A Nelken (Szegfűk), a Café Müller és a társulat magyarországi tartózkodása inspirálta Wiesenland (Zöld Föld) előadások után most a Sweet Mambo című Bausch koreográfiát láthatja a magyar közönség a Nemzeti Színházban, a magyar soros EU-elnökség kiemelt kulturális programjaként.

Bausch, akit egy neves tánctörténész, kritikus a magatartásformák archeológusának nevezett, a Sweet Mambóban (2008) kilenc táncos, hat nő és három férfi előadásában a csábítás és elcsábulás, az érzelmi ragyogás és nyomorúság, a sebezhetőség, a lelki és fizikai törékenység hullámzását fogalmazza meg. A koreográfus illúzióktól mentesen látja és láttatja a férfi és nő kapcsolatát az egymást követő, látszólag összefüggéstelen jelenetekben. Az egyikben például a táncosnő egy férfi után rohan, és közben azt kiabálja: I want to talk to you. You don't want to talk to me? Why don't you want to talk to me? I don't need to talk to you.... Egy másikban újra és újra a nevét ismételgeti egyikük, mintha arra kérné a nézőket, hogy ne feledjék el őt. A táncosok, hogy a szerepük és a saját életük közötti távolságot eltöröljék, időnként megszólítják a közönséget, és magukról mesélnek történeteket. Egyikük azt magyarázza, hogy az élet olyan, mint a biciklizés, vagy haladsz, vagy felbuksz. A másik arról szól, hogy teljesen kiborult, annyira, hogy akár ölni tudna?
Egy férfi csókot lehel a kivágott estélyi ruhát viselő hölgy hátára, majd hirtelen egymás ellen fordulnak? A nők néha mulatságosan, néha kétségbeesetten provokálnak, csábítanak, vagy kéjesen hagyják, hogy ölelgessék őket a férfiak, de kiábrándultságuk újra és újra előbukkan.

Az előadás két, egy-egy órás részből áll. A műben magával ragadó szólók és együttes táncok váltják egymást, melyekben a gesztusok lágysága, könnyedsége, légiessége, az arcok kifejező ereje, a gyönyörű ruhák elkápráztatnak.

A Sweet Mambo a vizualitás ünnepe.

A(z) Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2011. június 13., Nemzeti Színház

Stáblista:

Alkotók

Hozzászólások

magotka 2011 jún. 15. - 14:35:42
Hogy jön ide a MÜPA, mikor a Nemzetiben volt?
1/10
FElepHánt 2011 jún. 14. - 13:36:20 1/10
SWEET MAMBO LEBESZÉLÕ!!! Pina Bausch
A Nelken-et untuk, a szegfû-mezõ "gyönge virágszál" poénját már a 60-as években ledózerolta egy szovjet cirkuszi illuzionista, másik mûvében kedves nénik-bácsik totyakoskodtak színen, - tegyünk még egy próbát - gondoltuk, bõdületes tévedés volt.
Egyetlen szép mozzanat: a háttérfüggöny muszlin-szárnyait muzikális szélgép mozgatja, változatos alakzatokban, poétikusan hullámzik, néha meg oldalról támad be egy fehéren gömbölyödõ textil-gombóc.
Egy csúnyus fekete lány, majd az idõsb szõke Julia szólózik szépen, igazán jó táncosok, a
koreográfia is jelentõs, csak az a baj, hogy kurta produkciójukat még kétszer megismétlik egy az egyben, egyéb tevékenységük csúcsa a mennydörgésre komponált, értelmetlen körbefutkosás sikolyokkal. Mert a társulat bizony beszélni is tud: válogatott közhelyekkel, természetesen magyarul bombázzák a rosszízlésû publikumot.
A többi hölgy nézhetetlen, az urak mosolyognak, tánctudásuk a Néphadsereg reggeli tornáit idézi. Állítólag értük küzd az összes nõ..., na szép.
A Trafó-ban Chaka Kahn, Preljocaj, Chouinard... - itt a MÜPÁ-ban ez a felfújt semmi.
Melyiket is kell bezárni ?!?