Az elvesztegetett idő szembesítése, s az elszámolás súlyos kérdése köré szerveződik a Szabadesés, ahol félelem, gúny, tompaság, cinizmus, bölcsesség, irónia, pánik, nyugalom - vadul váltogatják egymást. A főhősnek itt nem jár a felismerés fennkölt ígérete. Összeesik és kómában, magán kívül kell megértenie, hogy semmi sincs még elrendezve; hogy az a teendősor, amit mindannyian csak elodázunk, az nem odázható tovább. Az idő, ugyan is, hirtelen, figyelmeztetés nélkül lejár. Elfogy. És túl késő lesz kómában, némán kiáltani, hogy még nem mehetsz el, mert még nem mondtad meg a fiadnak, hogy...
A Szabadesés a visszacsinálhatatlan dolgokról szól, miközben az életünk döntései és az emberi kapcsolataink egyre nagyobb része virtuális, választható, visszavonható, átgondolható. Egy szélütés álomvilágba emel, amelyben saját múltunk pillanatait éljük meg újra. Hányszor mondjuk mi is: nincs időnk most arra, hiába lenne fontos, csak ne most, ne ma, mert nem érek rá?
A(z) Bárka Színház előadása
Hozzászólások