Színház

Száz év magány

színmű, 170 perc, magyar, 2007.

Értékelés:

7 szavazatból
Szerinted?

A Száz év magány az egyik legcsodálatosabb könyv, mely 1967-es megjelenése után szinte egy csapásra vált a hetvenes- és nyolcvanas évek generációinak egyik meghatározó olvasmányélményévé. A regény nemcsak a világhírt, hanem később az egyik legnagyobb elismerést, az irodalmi Nobel-díjat is meghozta írójának, sőt új kategóriát nyitott a huszadik századi irodalomtörténetben, melyet mágikus realizmusnak hívnak. De a legkülönösebb mégis az, hogy ez a könyv és a belőle készült feldolgozás - az igazi nagy történetekhez méltóan- magáról az életről, az élésről szól, s olyan közelivé hozza egy család történetét, mintha nem egy távoli, egzotikus világról mesélne, hanem egy sokkal ismerősebb, a saját kultúránkhoz nagyon is hasonlóról. Mindezt úgy teszi, hogy a csodákat az élet részévé emeli, s leplezetlen nosztalgiával festi varázslatosan gyönyörűvé az elveszett világot - a meleg nagycsaládban eltöltött fantasztikus gyermekkort, s minden olyan ártatlanság korát, melyben a gyerek szeme igazodik el a legbiztosabban. A mű Schwajda György kiváló feldolgozásában kerül színre.

A(z) Vígszínház előadása

Bemutató időpontja:

2007. január 7., Vígszínház

Stáblista:

Szereplők

José Arcadio Buendia
José Arcadio
Pilar Ternera
Amaranta
Visitacion
Második José Arcadio
Don Apolinar Moscote
Prudencio Aguilar
Cigánylány
Az utolsó Aureliano
Amaranta Ursula

Alkotók

Vélemény:

szavazat: 1/10 2013 márc. 06. - 21:24:20
2013 márc. 06. - 21:24:20
Ez egyszerûen borzasztó volt. Eddigi legnagyobb színházi csalódásom. Amikor az asztaldobálás volt a színpadon azt hittem menten megszülök (kellett nekem 8 hónapos terhesen elmenni). 10/1 és akkor még korrekt voltam