TOP10 BRAND
1
INDEX 1 093 576 RU
2
BLIKK 1 033 804 RU
3
ORIGO 829 464 RU
4
24 780 436 RU
5
PORTFOLIO 726 240 RU
6
IDOKEP 719 168 RU
7
TELEX 596 156 RU
8
FEMINA 564 808 RU
9
NLC 521 152 RU
10
RIPOST 492 728 RU
1
INDEX 1 093 576 RU
2
BLIKK 1 033 804 RU
3
ORIGO 829 464 RU
4
24 780 436 RU
5
PORTFOLIO 726 240 RU
6
IDOKEP 719 168 RU
7
TELEX 596 156 RU
8
FEMINA 564 808 RU
9
NLC 521 152 RU
10
RIPOST 492 728 RU
Színház

Szerencsés flótás

operett, magyar, 2012.

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?

Az 1955-ös Szerencsés flótás egy ötvenes-hatvanas évekbeli reményteli világot jelenít meg. A cselekmény egy fodrászatban és a Csalogány nevű budai étteremben játszódik. A finom humorú korrajz szerelmi egymásra találásokról, lottónyereményről, a munkás hétköznapokról és a jól megérdemelt szórakozásról mesél. A hangulatos életképekkel teli történetet a kor legnépszerűbb zenéi színesítik.

A darab dramaturgiája frissen mai, szerkezetét pedig kiváltképp izgalmassá teszik azok a kimerevített időpillanatok, állóképek, amelyek a rendezésnek, a szokványostól eltérő térhasználatnak és a színjátszásnak is nagyszerű lehetőséget kínálnak. A pörgő párbeszédekből helyenként ugyan átsejlenek a hatvanas évek, de a szöveg egészében meglepően mai hangzású.

Vajdai Vilmos rendezésében a HOPPart és a TÁP Színház színészeivel, meghívott előadókkal valamint a Budapest Bár énekeseivel és zenészeivel új hangszerelésében és új felfogásban kel életre a rég elfelejtett népszerű színdarab a Városmajori Szabadtéri Színpadon.

A(z) FÜGE Produkció előadása

Bemutató időpontja:

2012. augusztus 2., FÜGE Produkció

Stáblista:

Hozzászólások

2/10
Edmond Dantes 2012 szept. 12. - 12:23:07 2/10 Előzmény rumci
oszizambo még túl is írta (magát): ez a darab 1/egy szóval is értékelhetõ: értékelhetetlen. Kivétel: zenekar.
9/10
rumci 2012 aug. 08. - 23:46:37 9/10 Előzmény FElepHánt
Úgy alakult, hogy kétszer láttam az elõadást, elõször igen elöl, másodszor aránylag hátul ültem. Tegnap hátul valóban iszonyatosan sok volt a basszus, szombaton elöl egyáltalán nem. Egyébként is, nekem a szombati jobban tetszett, de hát ez nem az az elõadás, amit normális körülmények közt kétszer néz meg az ember. Mindazonáltal másodszor is jól szórakoztam, habár az kétségtelen, hogy lehetett volna rövidebb. Számomra a fragmentáltság inkább erény, mint hátrány volt (a rövid kritikád viszont zavaróan híján volt a szövegkohéziónak, annak nem vált elõnyére a fragmentáltság szerintem). Azon meg, hogy „Fényes Szabolcs melódiahiányos zenéje”, jót nevettem. Talán nála nagyobb magyar melódiagyáros nem is nagyon volt. (Ha valamit nem szeretek benne, a túláradó melódiák azok.) És amit kifejezetten sajnáltam, hogy az eredeti zenei szövetet megtörték késõbbi slágerekkel. A Szeretni bolondulásig vagy a Túl szép, amit te mondsz kiváló slágerek, de kilógnak az alapul szolgáló zenés vígjáték anyagából (az utóbbi legalább korban stimmel, az elõbbi viszont egy évtizeddel késõbbi).
9/10
rumci 2012 aug. 08. - 23:40:20 9/10 Előzmény oszizambo
Hát még jó, hogy „el volt tagadva, hogy ez egy operett feldolgozás a 930-as évekbõl”, ugyanis az alapmûvet 1955-ben írták (és mutatták be a Vidám Színpad Kis Színpadán, azóta az Színházi Adattár szerint sose játszották). Én június közepén rendeltem a jegyet, június elején néztem ki, és akkor teljesen egyértelmû volt az általam látott oldalakon, hogy mi ez. Épp ezért vettem rá jegyet. Izgalmas volt az ötlet, és a megvalósítás is kreatív lett. A Városmajori Szabadtéri Színpadon nem számítottam arra, hogy valami nagyon töményet fogok látni, nem is arra való.
lietta 2012 aug. 08. - 15:44:30
egyet kell értenem minden szóval. kábé 70 perc húzással lehetne javítani!
7/10
FElepHánt 2012 aug. 08. - 12:33:00 7/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

SZERENCSÉS FLÓTÁS Vajdai Vilmos FÜGE HOPPart Városmajori Színház
A színlap parádés, a csalódás lesújtó. Töredezett jelenetek, egymásra torlódó ötletek, az egység és folyamatosság teljes hiánya. A színpadon erõltetett zavar, idegesítõ összevisszaság uralkodik. Fekete Ernõ erõteljes monológgal indít, kétbalkezes figuráját végig következetesen építi fel, a konferanszié Farkas Ádám extrém stílusát elementáris darabjának, a Puccs-nak abszurd humora itatja át.
Kár volt megtartani Fényes Szabolcs melódiahiányos zenéjét, joggal vártuk, hogy a 60-as évek slágereibõl épül a zenei anyag. Egyetlen hatásos szám akad, a "Szeretni bolondulásig" végigkíséri a cselekményt, még a capella is halljuk, sajnálatosan rövid ideig, a szereplõk öttagú kórusától. Legszebben a szuggesztív játékkal megformált Nusi-tól hallhatjuk, Behumi
Dóra nemcsak varázsos éneklése miatt emlékezetes epizódjában.
A Budapest Bár együttes utolérhetetlen muzikalitással, eredeti felfogásban muzsikál, a színpadon nyilvánvalóan tökéletes a hangzása, amit az általában romboló mumusként félelmetes dobszólam, diszkrét ritmikájú seprûzése biztosít. A nézõtéren, sajnos, más a helyzet. A dilettantizmusáról elhíresült városmajori hangosítás /l. Kéz!/ a bõgõt döngette szólóhangszerként, semmit se hallottunk a zseniális cimbalmosból, néha még a hegedû is alárendeltségbe kényszerült. Érthetetlen, hogy a jófülû rendezõ és maga a zenekar lelke,
az ördöghegedûs Farkas Róbert miért nem ellenõrizte a hangzást a nézõtérrõl?
Ötletes és szépen kimunkált a vetített díszlet /Horgas Péter/, a tudatalatti lidérces jelenete világítással, a fluoreszkáló kalpagokkal igen erõs, kár, hogy nem ebbe a darabba való.
Vajdai Vilmos rendezését a gyilkosan torlódó kiváló ötletek, az erõszakosan megszakított szituációk, a bõség hervasztó zavara jellemzi. Rengeteg muníciót ad a színészeknek, de a produkció koherens egysége nem tud megvalósulni. Megsínyli ezt a humor és az énekszámok hatásossága is. Stáblistája fantasztikus, kakukktojás csak a dizõz Németh Juci, akinek színészi alkalmatlanságból, mozgás- és énekbeli fogyatékosságaiból kellene paródiát
alakítani. /Tudjuk, a cirkuszban is csak a legjobb artista adhatja az ügyetlen, mindig orrabukó lúzer-bohócot... / Minden bizonnyal jobban jártunk volna a másik szereposztással.
Kiss Diána Magdolna gyönyörû hangja nem kap primadonnai lehetõségeket, játéka intenzív, eleven és lendületes. Szilágyi Kata és Dankó István kettõse a sablonokat messze elkerülve, csípõs humorral hatványozza a szubrett-táncoskomikus pár dimenzióit.
Kihúzott mandzsetták, akrobatikus mozgás, fölényes elegancia: Tasnádi Bence amorózójában a pompás karaktert a nagyszerû éneklés iróniája is erõsíti. De nem ez az egyetlen szólóprodukció: Keresztes Tamás ideges uracsa csak szuperlatívuszokkal jellemezhetõ. Szédületes a tempója, szikráznak a szavak, villódznak a pantomim-bravúrok, a gegek és a poénok eszement sortüze!
Nem adjuk fel a reményt, a következõ TÁP-FÜGE-HOPPart zenés komédia majdand biztosan jobban sikerül, csak egy kis ökonómia, visszafogottság, szerkezeti arányosság, na meg egy szigorúan nyesegetõ külsõ megfigyelõ kellene...
2/10
oszizambo 2012 aug. 07. - 12:25:03 2/10 Előzmény rumci
Az elõadás meghírdetésekor (jegy rendelésemkor), el volt tagadva, hogy ez egy operett feldolgozás a 930-as évekbõl. Szövegként volt csak meghírdetve, amit egy fiatal színész írt, új TÁP-os darabnak látszott a Vajnai V. rendezésében, szó se volt se Békeffy, se Szenes, se 2 x 2, se semmi.
9/10
rumci 2012 aug. 05. - 14:41:20 9/10 Előzmény oszizambo
Elnézést, hogy megkérdezem, de 1. mi az, hogy „õs ballada”; 2. mi volt balladisztikus ebben az elõadásban? Komolyan az az érzésem, valahova egész máshova szeretted volna írni, mert nemhogy nem értek egyet a „véleményeddel”, még csak értelmezni sem tudom a Szerencsés flótás relációjában.
Ha veszed magadnak ahhoz a bátorságot, hogy egy többórás elõadást egy-két mondatban elintézz (szerintem ehhez olyan fokú önbizalom kell, amekkora egészséges emberben nem létezik), akkor legalább tényleg legyen lényeglátó, esszenciális, amit írsz. Ez viszont egyszerûen marhaság volt, nem megalapozott kritika. Ha már a mûvészek megtisztelték azzal a közönséget, hogy beleraktak az elõadásba igen sok munkát, akkor az a minimum, hogy az akár lesújtó kritikát is alaposan támassza alá az, aki véleményt alkot.
Az elõadás amúgy szerintem annak ellenére, hogy persze, könnyû nyáresti kikapcsolódás volt, fifikásan ki volt találva. Kitûnõ színészegyéniségeket láthattunk még a legkisebb szerepekben is, áradt az alkotókból a szeretet és a szerethetõség, minden a helyén volt, zene, szöveg egyaránt. Persze, nagy jellemábrázolást, a világ nagy kérdéseinek exponálását nem ettõl az elõadástól vártam, de elég meghökkentõ is lett volna ez a Városmajori Szabadtéri hatalmas nézõterén. A korok egymásba játszása, az izgalmas vizualitás viszont komolyan átgondolt koncepció eredménye. Miként az is, és talán ezt tartanám az elõadás legnagyobb erényének, hogy az alkotók tudatosan sokrétegû textúrát hoztak létre: a közönségben ülõ sokféle mûveltségi hátterû embereknek egyaránt adtak humort, szellemi táplálékot. A különféle generációk, különféle társadalmi helyzetû emberek mind megtalálták a nekik való poénok, miközben nyilván volt olyan is, amit egyik vagy másik nézõ nem vett, mert nem is annyira neki volt szánva. Ezt a fajta gazdagságot nagyon nehéz elérni. (Szándékosan nem nevesítettem egyetlen alkotót sem, ugyanis annyira erõs és egyenletes volt a gárda, hogy meggyõzõdésem, mindenki a maximumot rakta bele.)
Akinek tetszik ez a groteszk-abszurd operett mint mûfaj, annak viszont ajánlom a Virágos Magyarországot a Kamrában: mûfajilag hasonló, de metszõbb, aktuálisabb mû, cserében viszont a groteszkség kevésbé jellemzõ rá.
2/10
oszizambo 2012 aug. 03. - 14:23:11 2/10
Ha tudom, hogy ez egy õs ballada feldolgozása, még a kerületbõl is kimegyek. Nagyon nem hiányzott egy nyár esti mit tudom én mi.