Színház

Szindbád

színmű, magyar, 2015.

Értékelés:

8 szavazatból
Szerinted?

Kicsoda a Szindbád? Életművész? Időutazó? Netalán űrhajós? Vagy - hivatását tekintve - "szerelmész", aki magas fokon képzett gasztronómus is? De ugyanúgy lehetne színész vagy író, hisz önmagát írja és játssza! Szindbád egy olyan újság főszerkesztője, melyben a régi dolgok számíthatnak a legnagyobb szenzációra. Múltfaggató jós? Lehetne tehát mindenki, akit elfeledett álmainkban keresünk. És persze ehhez közvetlenül kapcsolódik az is, hogy Krúdy Gyula olyan író, akinek rajongói, "ízlelve élvezői" vannak, újra meg újra olvasván oldalait, idézve mondatait. Mert a magyar prózastílus egyik legnagyobb mestere úgy és olyan tempóban írt, ahogy és amilyen intenzitással az ahhoz szükséges élményalapot magába fogadni tudta - és ahogyan e "megélés" hősein keresztül hozzánk vissza is került. Mi ez, ha nem egy szindbádi életvitel?

Az 1971-es film-remek, Huszárik Zoltán és Sára Sándor alkotása méltán emlékezetes a magyar közönség számára. A filmbéli "pannon-tengeri hajós", Latinovits Zoltán korunk mítoszává is avatta az örök utazó, nyugtot sehol nem lelő Krúdy-Szindbád alakját.

Szindbád, az Ezeregyéjszaka meséiből kölcsönzött hős vándorlásainak színtereihez illenek a lírai hangulatok. Maga az írói lélek szövődött talán hasonló finom anyagból, mely saját lényén áteresztve az időt, egy másmilyen, visszahozható múlandóságot volt képes produkálni. Nála a "toronyórák is olyan időt mutatnak, amilyen talán soha sincs..."

Ilyen, színes, mégis homályos és meseszerű közegben utazik, vándorol Szindbád, helyeknek, okafogyott céloknak és emlékeknek adva új értelmet. Ha végignézhetnénk útjai térképén, egy "áldott rendetlenségnek" lehetnénk szemtanúi, melyben a dolgok úgy találják meg a helyüket, hogy közben állandóan keresni kell őket. És ettől kezdve az olvasót, a nézőt is megkísérti a saját mélységeibe történő utazás, mely nem rejt különösebb veszélyeket és kései rádöbbenéseket, inkább szemérmesen kitárulkozik, ahogy egy-egy felidézett asszony régi szerelme adhat reményt a további vándorláshoz.

Kisvárosok terei, régi fogadók, bennük régi emberekkel: gazdákkal, szolgabírókkal, kóklerekkel és titkon adakozó asszonyságokkal, pénztelen és fejfájós másnap reggelek új reményekkel - mindezek a "kihagyhatatlan" dolgok, itt, egyedül csak Szindbád, a hajós képzeletén áttűnve jelenhetnek meg nekünk, hogy úgy fedezzük fel őket újra, mint halhatatlan ismerősöket. Mert a titok maga soha nem titkolózik, inkább vall magáról, ha felfedésére méltó gazdára lel. E kegyben részesült Szindbád is, aki annyi férfi és nő mellett, főleg a lélek barátja volt, akárhányszor, felfedezni a múlt porladó örömét, az ízesen elmesélhető emlékek útjára lépett... (Verebes Ernő)

A(z) Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2015. december 18., Nemzeti Színház

Stáblista:

Hozzászólások

1/10
azem 2015 jan. 01. - 15:10:19 1/10
Nincs szükségem kritikusok egyetértésére ahhoz, hogy tudjam mit gondolok egy elõadásról. A 7óra7 ennek ellenére (is) egy hiteles oldal számomra, bár általam kedvelt elõadásokra: Tangó (Örkény) 10/4 pontot adott, illetve Az ember tragédiájára (Nemzeti) 10/6-ot. Lehet saját véleményem.

Az osztályzásom oka:
- rossz darabválasztás (nem színpadra való egy tabló)
- rendezõi önplágium (túl sokat merít a Don Quijotéból, pedig az sem volt egy telitalálat)
- sztereotip figurák (fõleg a nõk és a lányok)
- unalmas és hosszú
- a konfliktusok teljes hiánya
- mert ez a rendezõ és a társulata tudnának jobbat is

Miért olyan fontos az Ön/Önök számára, hogy hiteltelenítsék a véleményemet, vagy meggyõzzenek az esetleges tévedésemrõl (vagy tudom is én, hogy mi a céljuk)?
Bence bácsi 2015 dec. 30. - 23:15:25 Előzmény azem
A 7 óra7 kritikusának tetszett az elõdadás.
Én nem értek vele egyet, de az õ véleménye is azt mutatja, hogy az 1 pontos értékelésed nagyon durva lehúzás.
http://7ora7.blog.hu/2015/12/30/banatos_szeretoim_emlekezete
1/10
azem 2015 dec. 27. - 14:49:15 1/10
1. Szerintem nem felesleges vitába bonyolódni. 2. Én nem szidok, én kritizálok.

10-15 évvel ezelõtti elõadások? A Tóték, a Három nõvér, a Csehov: egyfelvonásosok még mindig mûsoron vannak. A Karnyóné szintén bemutatásra került a Nemzetiben. A Borisz Godunov (2011) az egyik kedvenc operám volt Debrecenben, Az ember tragédiáját 2013-ban láttam a Szegedi Szabadtéri Színpadon. Még valami?

Ha már megkérdezte, elmondom, hogy vittem nézõket a Mulatság, a Nehéz és más befogadott elõadásokra, amelyeket a Bárkából mentettek át a Nemzetibe, vagy vidékrõl felhozták egy estére és kaptam tiszteletjegyet több elõadásra. Kísérletezni pedig nem bûn. Minden este megadom VA-nak, a Nemzetinek a lehetõséget, hogy lenyûgözzenek és, hogy szeressem az elõadásaikat, csak nem jön össze. Aztán megírom itt a véleményem és mindig jön valaki, vagy valakik, akik kapásból a véleményemet támadják, ahelyett, hogy releváns érveket hoznának fel az elõadás mellett: hogy miért érdemes megnézni?

Szûcs Nellinél nemcsak a parasztasszonyokat írtam, több szerepben kiválónak láttam õt (Úri muri, A három nõvér, Tóték, Osztrovszkij: A vihar), de dívának nem való, nem hiteles. Szerintem aki Dajkát tudna játszani, az ne akarjon Júlia lenni. Szerintem nyugodtan kritizálhatom a színészeket is, nem kell, hogy VA minden kritikámat felfogja, még akkor se, ha SZN is lehet szereposztási tévedés áldozata. A stílusom pedig nyers, de nem személyeskedõ.
Bence bácsi 2015 dec. 27. - 12:07:10
Talán felesleges hosszabb vitába bonyolódnunk.
Tök oké, hogy nem tetszenek neked a mostani elõadások, de ha sorozatban nem tetszik, miért kínzod magad vele?
De még ez is oké.
Viszont te beszélsz arról, hogy a nõket túl egysíkúan ábrázolja, miközben közlöd, hogy Szûcs Nellinek "tenyeres-talpas parasztasszonyokat" kellene játszania. Hát ha valami, akkor ez meglehetõsen leegyszerûsítõ, sztereotip és sértõ gondolat. Teljesen oké, hogy VA-t kritizálod, de ez az ellenszenv idõnként már átcsap abba, hogy a színészeit szidod (SZN például erre a stílusra biztosan nem szolgált rá), és észre sem veszed, hogy ezt teszed.
Teljesen irreleváns, hogy 10-15 évvel ezelõtti VA-elõadások esetleg valóban tetszettek neked (ez leginkább "az Eldorádóban még de jó volt... a Hetedik még de jó filmje volt, bezzeg most..." címû nosztalgiafutamok közé illeszkedik), a mostaniakat sorozatban fikázod. Ehhez is jogod van persze, és ez valóban gyenge elõadás (bár még fejlõdhet valamennyit), de az 1/10 azért nagyon durva túlzás.
1/10
azem 2015 dec. 27. - 06:55:12 1/10
Az a tény, hogy kritizálom VA-t, nem azt jelenti, hogy gyûlölöm. Rengeteg fórumon meg szoktam védeni az igazi gyûlölködõktõl. Én folyamatosan csalódok benne. Debrecenben sem csupa jót rendezett, de legalább erõseket. Kritizálni Karácsonykor is lehet szerintem, az önplágium pedig dec. 24-én is önplágium. Nem mocskolódtam, nem írtam olyanokat, amiket lehet olvasni, hogy "színházi kisgömböc", vagy "tehetségtelen, hatalom által támogatott kókler", stb.

Nagyon sok VA rendezést láttam életemben és nagyon sok tetszett. Pl. Tóték, Három nõvér, Csehov: egyfelvonásosok (ezek most is mennek a Nemzetiben), A sasfiók, Borisz Godunov, Az ember tragédiája. Már csak ezért sem kell engem ostobaságokkal vádolni Bence bácsi és hektor16 (ezt a hozzászólását nagyon nehéz komolyan venni).

VA nem tudja használni Mátray Lászlót, eddig legalábbis nem tudta ziccerbe hozni. Remélem kigyönyörködte magát az impozáns megjelenésében és mostantól drámai szerepeket fog ráosztani. Ki tudja? Othello-ként el tudnám képzelni, Trill Zsolt Jago-ja mellett. De a Szindbád egy borzalmas elõadás, megkockáztatom, hogy nem színpadra való az alapmû.
hektor16 2015 dec. 26. - 07:25:54
Nem értem!
Aki ennyire gyûlöli VA-t , az miért megy a Nemzetibe?
Mocskolódni? Karácsonykor?
Duplán nem értem!
Bence bácsi 2015 dec. 25. - 18:30:15
Te nem színházi elõadásokat akarsz nézni, hanem VA-t fikázni, ez tisztán látható a hozzászólásaidból.
Éppen ezért nem is kell a kommentjeidet komolyan venni.
Annyiban sajnos igazat kell adnom, hogy ez az elõadás rossz lett. (Bár nem annyira, mint írod.)
Krúdy nagyon nehezen színpadra vihetõ, ez most nem sikerült.
Tán több próba kellett volna hozzá. Meg több kreativitás, mert ez a narrálós-álmodós-unalomba fulladó elõadás sajnos kevés (illetve túl sok is).
Mátray Lászlóban nem csak egybites romantikus hõst lehetne pedig látni, ez a Brandban is látszott.
Udvaros, Nagy-Kálózy és a többi színésznõ sem tud igazán kibontakozni, nincs rá lehetõségük.
1/10
azem 2015 dec. 24. - 14:10:40 1/10
A rendezés: önplágium. VA a Don Quijotét ugyanilyen álomszerûre rendezte, sok füsttel, forgó színpaddal, mozaikos történetvezetéssel, narrációval három órában.

A mellékszereplõk: ugyanazok a színészek ugyanazt játsszák, mint a DQ-ban: Nagy Mari és Szarvas József esetlenül flörtölgetnek, Reviczky modoros cinizmussal operál, Bodrogi közhelyes bölcsességeket pufogtat, Nagy-Kálózy dívaként van jelen, Szûcs Nelli, aki tenyeres-talpas parasztasszonyokat, Dajkát és középkorú nõket játszhatna, valamiért minden elõadásban gyönyörûnek és vonzónak akarja láttatni magát. Országomat egy kis önkritikáért. Ha civilben hercegnõnek érzi magát, az rendben van, de színpadon nem annak hat.

A fõszereplõ: Mátray László magas. Magas és mély, erõs hangja van. Ennyi elég VA-nak egy színésztõl.

A nõk: mind kurvák, vagy szentek (más elõadásokban). Borzalmas sztereotip ábrázolásokat látunk. Szoknyaemelgetõ, vágyakozó és teljesen egyforma jellemû fiatal lányokat és ugyanilyen asszonyokat. Nincsenek szerepek, nincsenek figurák, csak sztereotip, primer ábrázolások.

Drámai szituációk: Röviden nincsenek. Hosszabban: nézhetünk egy tablót egy közösségrõl és egy ember életútjáról. Filmen még lehet érdekes, színpadon halálosan unalmas. Nem kerülnek konfliktusba, nincs érdekellentét, de még egy jól megírt vitát sem kapunk.

Szépelgés, az van. "Ízesen, urasan, tisztességes magyar emberhez méltóan, legényesen, keserédesen elmesélgetett történet szintén." Túl kéne már lépni ezen, én színházi elõadásokat akarok nézni.
Gondalin 2015 dec. 20. - 20:39:10
Vontatott és zavaros. Leginkább az eredeti mûvek hangulatát próbálja megragadni, de sajnos legtöbbször sikertelenül. Talán egyedül a második felvonás elején kezdhetünk abban reménykedni, hogy rátalál a darab a keresett útra, de aztán gyorsan újra el is veszíti azt. Pedig a színészek mindent megtesznek.
5/10
ambrosius 2015 dec. 20. - 19:29:18 5/10
Verebes Ernõ dramaturg – gondolom nem kevés Krúdy rajongással és ismerettel – csinált egy remek, a filmtõl eltérõ, de Szindbád utazásait, a nõkkel és kávéházakkal való találkozásait elmesélõ álmot. Sajnos ezt Vidnyánszky tovább álmodta és nem tudom Belozub mennyi Krúdyt olvasott, de díszletet csinált hozzá. Na, ettõl lett sok.
Mátray László Szindbádja és Mátyássy Bence fiatal Szindbádja nagyon a helyén volt, sajnos Udvaros Majmunkája, és nem Dayka Margit miatt, nem sikerült. Megint a közepe „húzta” az elõadást, Nagy Mari vagy Bodrogi, vagy … és ha nem sorolom is tudják a többieket.
Láttam egy elõadást, lehet én voltam jó passzban, amikor el tudtam magam engedni a képeknek, hangulatoknak, én megvettem. A szünetben a véletlen felfedezett ismerõsöm, nem tudtam visszatartani. Sajnos a távozó közönség 90%-a receptekrõl és a már vagy még elkészítendõ karácsonyi étkekrõl beszélt, és csak kettõ, fél füllel hallott megjegyzés szólt az elõadásról, és nem dicsérve. Sorry, ez így sikerült.
Swing Karácsony Gájer Bálinttal
Swing Karácsony Gájer Bálinttal

Gájer Bálint először ad koncertet a MÜPÁ-ban december 7-én.

Jegyvásárlás