Az 1920-30-as évek legsikeresebb színdarabírója, a külföldön legismertebb magyar drámaíró Molnár Ferenc. A dialógusépítés, a hatásos és különös színpadi helyzetek teremtésének utolérhetetlen mestere megújította a századelőn uralkodó, francia mintájú, "jól megcsinált" színdarabok műfaját. Molnár Ferenc a Vígszínház házi szerzőjeként kezdte pályafutását, majd néhány éven belül a korabeli színházi élet vezető színdarabírójává vált. Darabjai nemcsak szórakoztatóak, de hiteles lélektanisággal, tökéletes szerkezettel és belső tartalommal bírnak. Egy Molnár-darab mindig megállja helyét a színpadon, hiszen gördülékeny stílusa, humora, bájos szereplői és történetei garantálják a sikert.
A történetek a "színház a színházban" izgalmas jelenségéről, s a hazugságok humoros lelepleződéséről szólnak. Az Előjáték Lear királyhoz egy színészóriás története, aki kénytelen visszaélni tehetségével, hogy irháját mentse a hirtelen felbukkanó férjtől. A Marsall-ban szintén egy szerelmi viszony, s a férjjel való véres konfliktus kényszeríti meglepő szerepjátékra a főszereplő művészt. Az Ibolya pedig, a "szereposztó dívány" kifigurázott esete, mely a színházigazgató szemszögéből ábrázolja a színésznők szerződtetésének "fájdalmas" velejáróit. A három felvonás a századelő bájosan teátrális világát eleveníti meg, miközben humorával kielégíti a szórakozni vágyó közönség igényét.
Előjáték Lear királyhoz (szatíra)
Marsall (színmű)
Ibolya (vígjáték)
A(z) Veszprémi Petőfi Színház előadása
Hozzászólások