Beszélnek még egy szegény kis tüzértisztről, megjelenik az őrmester is, aki igencsak közel áll Kata szívéhez... aztán máris: 1811-et írunk. A kis tüzértisztet ekkor már Napóleon császárnak hívják, Kata danzigi hercegné lett, mivel a volt őrmester a danzigi herceg. No és Fouché úr?... Itt van, nem kell félteni. Vajon a hirtelen "felkapaszkodás" megváltoztatta-e Kata jellemét? Hogy érzi magát a császári udvar intrikus légkörében? Hogyan védi a boldogságát? Vajon a császár emlékezik-e még a tüzértisztre? Hívságokról és valódi emberi értékekről, pózokról és igaz emberiességről - végső soron a helytállásról szól a darab. Érvényes tanulságokkal és vidáman..., hogy komolyan vegyük.
A(z) Budaörsi Latinovits Színház előadása
Hozzászólások