Színház

Utolsó estém a földön

előadás, magyar, 2016.

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?

Az ország déli részén létezik egy hely. A Cethal Gyomra. Furcsa dolgok történnek, veszélyes dolgok. Senki nem tud semmit és nem lát semmit. Itt vergődik hét huszonéves fiatal. Az egyik elindul, hogy megold minden problémát. A másik depresszív, nem érdekli semmi. Ketten szövetkeznek egy másik ellen, aki mással szövetkezik mindenki ellen. Van egy nő, aki férfiakat akar, van egy férfi, aki pénzt akar; más hatalmat, más semmit, más pedig mindent?
Nagy a zűrzavar: teljesítéskényszer, szerelem, lázadás, kerékbetörés - mindennapos események. Túlhajszolt, mégis meg nem élt érzelmek és rengeteg kérdés válaszok nélkül. Kellek? Nem kellek? Nekem mi kell? Mi az igazság? Miért érzem, hogy valami sötétség nyel el és nem tudok másmilyen lenni, mint amilyennek mások szerint lennem kellene? Ki tudunk-e mászni ebből? Létezik-e a helyes út? Egy biztos: "A bagoly a híd. Élők és holtak között. Ha megszólal, valakinek meg kell halnia."

A(z) Színház- és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad) előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Vélemény:

szavazat: 1/10 2016 dec. 14. - 00:00:28
2016 dec. 14. - 00:00:28
Sok mindent láttam színpadon, lényegében mindenféle mûfajra nyitott és kíváncsi vagyok, a kõszínházi mellett az alternatív szcéna elõadásait is rendszeresen látogatom, de ilyen szintû borzalmat azt hiszem, színpadon nem láttam. Lehet persze, hogy csak én vénülök, és „a mai fiatalok” bulizós szubkultúrája idegen tõlem végletesen (amikor én voltam „mai fiatal” akkor is távol állt tõlem a bulizás). Mindent egybevetve összeszorított foggal is csak nagy nehezen bírtam ki, hogy ne álljak fel a székembõl, és artikulálatlan üvöltés közepette ne távozzak a nézõtérrõl.

Ha úgy nézzük, hogy a mûvészet lényege a hatáskeltés, akkor az kétségtelenül megvolt. De hát ha a hatáskeltés ilyen, akkor az az útonálló, aki a sötét utcán éjszaka leütne, majd kirabolna, az lenne a legnagyobb mûvészek egyike. Szóval minden nyitottságom ellenére azt, hogy a pofámba fosnak, nem tudom mûvészetnek tekinteni.
2016 júl. 20. - 23:49:22
2016 júl. 20. - 23:49:22
Tényleg valami förtelem.
Vernazza hozzászólása. Az elsõ mondata olcsó szellemeskedés, az utolsó meg magyarul értelmetlen.
Senki se dõljön be a hozzászólónak. Nem gondolnám, hogy jelentõs mû született, de érdekes elõadás, figyelemre méltó színészi játékkal. Az egész csapat jó, és a kezdõ színészek/hallgatók egyenként is jobbak a színházi átlagnál. A lányok, fiúk (nõk, férfiak) láthatóan jól érzik magukat a darabban, és örömmel mutatják meg, mit tudnak. Sokat.
Aki megnézi, olyan darabot láthat, amely megválaszolatlan és megválaszolhatatlan kérdéseivel elég sokáig piszkálja a nézõt.
(A kikacsintásra való megjegyzést pedig értelmetlennek tartom. Abban a kis térben óhatatlan a szemkontaktus az egy-két méterre játszó színészekkel. A színész a nézõ szemébe néz, nem a rokonéba. Nekem például egyikük sem rokonom, ismerõsöm, de többüktõl kaptam megvetõ vagy meleg, biztató pillantást.)
szavazat: 1/10 2016 jún. 13. - 00:51:55
2016 jún. 13. - 00:51:55
Valami förtelem. Senki ne szóljon Kerényi Imrének a cucc létezésérõl, mert szeptemberben már nem nyit ki az egyetem.

Nem is lehet azt mondani erre a performanszszerû valamire, hogy átgondolatlan lenne, mert nem az. Az azt feltételezné, hogy valami nem realizált potenciál is rejlik benne.

Átgondoltan öncélú egósimogatást láthatunk, a közönség tagjai között helyet foglaló ismerõsökre való szó szerinti kikacsintásokkal, unalmas és néha zavarba ejtõen rossz gegekkel (pl. a pénzdobálós jelenet). Az elején akad pár félmosolyt okozó bonmot és itt ér véget a pozitívumok listája.

A rendezõ nyilvánvalóan nincs annyira tisztában önmagával és a direktori énjével amennyire hiszi azt magadról.