Színház

Utószinkron

előadás, magyar, 2009.

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

A film szinkronizálás hőskorában, az ötvenes évek elején, a színészcsapat pártutasításra hajmeresztő feladatot kap: egy szovjet színház vendégjátéka alkalmával élőben kell szinkronizálniuk a színpadon elhangzó szöveget. És ezzel kezdetét veszi a kacagtató bonyodalmakkal teli történet, mely mögött azonban ott húzódik a korszak embertelensége. Dallos Szilvia darabja egészen különleges utazásra invitálja a nézőt, a szinkronstúdió világa drámai helyzetek terepe lesz.

A(z) Budapesti Kamaraszínház - Tivoli előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Szereplők

Vas (szinkronrendező)
Márta (szinkronasszisztens)
Sas elvtársnő
Bence Imre
1. orosz színész
2. orosz színész
3. orosz színész
1. orosz színésznő
2. orosz színésznő
Sztálint játszó orosz

Hozzászólások

9/10
gabriel1976 2010 nov. 21. - 23:28:37 9/10
A vége kivételével humoros, vicces mû és egyúttal jól visszaadja a kor, a diktatúra jellegzetességét.
kru77 2009 okt. 09. - 11:07:13
Az elõzõ hozzászólást olvasva örülök , hogy van akinek nagyon tetszett a darab, mert én pont az ellenkezõjét mondhatom el. Talán ott követtem el a hibát, hogy elõre elolvastam a darab leírását -orosz vendégszínészek élõben szinkronizálása teljes pártfelügyelet mellett- és valami frenetikus humort sejtettem az elõadás mögött. Tehát már sajnos eleve nem lehettem meglepve, legfeljebb azon h a várokzásaim hiábavalóak voltak. Nem akarom szétszedni az elõadást de volt egy pár dolog ami kifejezetten nem tetszett:

Egyrészt rendkívül rövid volt: talán ha 2 x 40 perc volt a két felvonás, másrészt sokkal laposabbra sikeredett a poénok tekinettétben mint azt gondoltam volna. Az egész darab mintha nem is lett volna rendesen összerakva. Az elsõ felvonás után kb 1 perc kellett a nézõknek, hogy rájöjjünk akkor most itt vége van egyenlõre a darabnak. A második felvonás és a drab csúcspontja az élõ orosz elõadás szinkronja pedig igencsak kaotikusra sikeredett. Az ember sose tudta h most a szinkronizáló színészt nézze v azt aki a "darabban" játszik és a poénok is nem ritkán elvesztek így. DE a darabbal kapcsolatban a legnagyobb problémám az a számomra érthetelen koncepció volt, hogy a 80 percbõl kb 30-40 et azzal töltöttek meg, hogy a vmiért viccesnek gondolt szinkron bakik miatt kb 20 szor hallgattattak meg a közönséggel egy egy szövegrészt. Ez ment a darab elsõ felében majd 20 percig aztán még a darab végén is, ráadásul egy olyan jelenet is volt ahol rögtön 1 percre rá hogy elhangzottak még megismételtették a "legnagyobb poénokat" a színészekkel... ez nagyon idegesítõ volt.

A humorra visszatérve véleményem szerint sokkal jobb lett volna ha nem ragaszkodnak mondjuk a korszak szigorúságának és embertelenségének a szöveg általi érzékeltetéséhez. Értem ezalatt, hogy a korszak esztelenségének bemutatására jobb lett volna ha a megalkuvást-például a cenzúrás részben- az elhangzó szinkronszövegek átirata kevésbé realista módon közvetíti, inkább választhatták volna az "eufemizmus- a kegyes hazugságok-intézményét, ami sokkal több és felszabadultabb , akár abszurdba hajló humornak engedhetett volna teret. Hasonló humort csak egyszer hallottam a darabban, pedig remekbeszabott szóvirágokat költhettek volna és állítom a közönség is jobban szórakozott volna. De minden bizonnyal a koncepció mást követelt.

Ez a darab szerintem sokkal jobb lehetne és csak fenntartásokkal tudom ajánlani, ami pedig-megjegyezném- nem a színészi játékon múlik.
Parno Graszt lemezbemutató koncert a Müpában február 14-én!