Színház

Vágy a szilfák alatt

dráma, magyar, 2003.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

A "reménytelen remény" írója a természet és az emberi természet nagy drámáját vitte színpadra ebben a művében. Ezek a vágyak a szilfák alatt fogantak meg, de lehetne szó akácokról, vagy éppen pálmafákról is, vagyis térben és időben általános érvényű, emberi mivoltunkat mélyen érintő drámát láthatnak a nézők.

ABBIE: "Milyen erős meg forró a nap. Érzed, ahogy égeti a földet?a természet - attól nő, nagyobbodik minden - belülről is, hogy éget - az ember is nőni akarna - átalakulni, eggyé válni - összeolvadni valamivel - de az is akar téged - kisajátít, aztán elkezdesz tőle nőni, mindig nagyobb leszel - akár a fa - mint ezek a szilfák."

Az önzés, a juss, az "enyém" tudata a világ egyik mozgatója, még akkor is, ha terméketlen kövekről van szó.

EBEN: "...falat rakni - egyik követ a másik helyibe - falakat húzni, hogy a végén már a saját szíved is csak kő már, fogod, fölemeled. Elrakod az élet útjából, és beépíted a falba, befalazod a tulajdon szívedet!"

Szinte minden O'Neill-dráma nagy tanulsága, hogy a bajt (a bűnt, a butaságot) csak tetézzük, ha nem nézünk szembe önmagunkkal, saját bűneinkkel, butaságainkkal. A világot - önmagunk elvesztése árán - nem nyerhetjük meg.

A(z) Kecskeméti Katona József Színház előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Alkotók

Hozzászólások