Színház

Valaki ordít

előadás, 2002.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

"Valaki nem messze nagyon sír.
Nem, nem jól mondom. Lényege legmélyéről ordít!
Rekedten, teljesen elkésve. Mint akit összevertek.
Hű, ez nagy bajban van!
Megtorpanok. Olyan ez a hang, hogy levegő után kell kapkodnom.
Az árokból jön...vagy árok felől...vagy ki tudja, honnan.
Egyhangúan kajabál.
...Hát ez kibírhatatlan! ...Elviselhetetlen!
Ám hiába fordulok meg, mégse tudok elrohanni.
Még nem. ...Kicsit még nem!"

Az 1994-es kiadású, önéletrajzi ihletettségű, naplószerű Napkönyv három részből és öt hosszabb novellából áll. A Valaki című novellában az író a Hűvösvölgyi út tirkolatának egyik bokrokkal benőtt gödrében talál egy kutyát. Először elmenekül a halyszínről a bajba jutott állat látványától, majd többnapos lelki gyötrődés után és számos viszontagságon keresztül egy állatvédő szervezet segítségével megmenti a kutyát.

A felelősségvállalástól, érzésbeli kötelezettségektől megrémülő ember kálváriáját mutatja be a megtörtént eset alapján íródott novella: a kezdeti kétségbeeséstől a totális istentagadásig. Az emberi gyengeség és bátorság, önhazugság és őszinteség határait elemzi.

Az egyes szám első személyben mesélő író távolágtartás és finomítások nélkül számol be a lekében és fejében lejátszódó folyamatokról, gondolatokról a többnapos kaland alatt. A történet természetesen nem csupán egy állat megmentéséről szól: a novella az önmagunkkal és másokkal való szembenézésről, a vállalásaink és nem vállalásaink elszámolásáról, valamint az önámítás és közhazugság felszámolásáról szól.

Az író és a kutya egymás véletlenül megtalált "eszközei" ebben a történetben: az először csrbenhagyott, majd felvállalt kis állat végül otthonra talál, miközben az íróban - az eset hatására - kompletten megváltozik a világról és az önmagáról alkotott kép.

A(z) M'art előadása

Stáblista:

Hozzászólások

Lakatos Mónika - Romanimo
2019. november 12., 19:30 Lakatos Mónika - Romanimo

Évszázados roma balladák és ritmusos pergetők a Müpában.

Jegyvásárlás