Színház

Verbunkos

táncelőadás, 2003.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Nemzeti tánc születése

„El-kezdém tántzomat, minden tsudálkozott,

Szóltak: ugyan tudja járni az átkozott

Tettem is előttök olyan figurákat,

Hogy szemek meredett, tátottak rám szákat.

A taktust sarkantyum pengése kiverte,

Tzimbalmos ezeket ugy ki nem verhette.”

(Gvadányi: Rontó Pál, 1793)

A Magyar Állami Népi Együttes Verbunkos című előadásában a magyar romantika korszakának nemzeti megújulási mozgalmát idézi fel a zene és tánc vonatkozásában. Ezek a törekvések az évszázados háborúskodások után gazdaságilag és politikailag is magára találó ország lendületes modernizációs szándékait tükrözik. A beszélt nyelv rangján kezelt „nemzeti” zenét és táncot a kor társadalma nem etnikus fogalmakként kezelte, hanem nemzeti szintű „globalizációként” valósította meg, mint az egyes régiók egymástól eltérő hagyományai fölött álló közös nyelvezetet. Műsorunk ennek a folyamatnak, a nemzeti tánc kialakulásának, majd a szájhagyományban való továbbélésének állít emléket.

Az első részben azokat a régies táncokat villantjuk fel, amelyeket a romantikus mozgalom forrásul használhatott fel egységesítő munkája során. Az ugrós, vonulós páros táncok mellett legnagyobb benyomást az egykori katonatáncokból kialakult szóló férfitáncok tették a kortársakra. Ezért a reform-korban a katonai sorozás (a „verbuválás”) alkalmával használatos lassú, nemes veretű verbunk-tánc és zenéje vált a magyar karakter leghitelesebb kifejezésévé. Az ebből kialakult társastánc, a „palotás” (felsőbb körök társasági táncaként) jelenítette meg legsikeresebben a magyar öntudatot.

Az 1848-as szabadságharc leverése után már szélesebb néprétegek öntudatra ébredését jelzi a „csárdás” kialakulása, melynek neve is köznépi eredetre utal. Hatása máig tartó, mind a magyar, mind a szomszédnépek vonatkozásában. Ebből ad ízelítőt a műsor második része, melynek végén az egykori nemzeti tánc folklorizálódott változatait láthatjuk. Mivel a felidézett korszak legjellemzőbb szórakoztató és tánczenei formációi a még ma is létező cigányzenekarok voltak, ezért az előadásban a Magyar Állami Népi Együttes zenekara hangsúlyos szerepet játszik: a táncok kíséretén kívül önálló, korabeli koncertdarabokat is megszólaltat.

I. rész

Nyitány

Szilágyi Zsolt–Varga Zoltán: „Elkezdém táncomat…”

Régi magyar, ugrós és csalogatós táncok

Varga Zoltán: Sárközy Kázmér magyar tánca

Vonulós és lassú magyar tánc Erdélyből

Bihari János: Hadik óbester nótája és frisse

Verbunkos muzsika a XIX. század első harmadából

Juhász Zsolt: „Pengjen sarkantyúja…”

Az Eszterházy-huszárezred verbuválásának emléke

Lavotta János: Lassú magyar és friss

A nemzeti megújulás közkedvelt muzsikája

Rózsavölgyi Márk - Juhász Zsolt: Verbunkos

Verbunk fantázia a reformkor népszerű zenéjére

Sebő Ferenc–Juhász Zsolt: Palotás

Az előkelő nemzeti szalonok fennkölt hangulatát idéző tánc

II. rész

Varga Zoltán: Rákóczi-mars, karéj és dus

A paraszti hagyomány páros- és férfitáncai Rábaközből

Bihari János: Sarkantyús verbunk és friss

A reformkor népszerű cigányprímásának muzsikája

Varga Zoltán: „Bécs várostól, nyugatról keletre…”

Kisnemesi verbunk és csárdás

Forradalom után

A ’48-as szabadságharc bukásáról…

Szilágyi Zsolt: „Járjunk csárdást, ropogóst…”

Szilágysági magyar táncok

Juhász Zsolt–Szilágyi Zsolt–Varga Zoltán:

„Táncoljunk majdan, mint ők is hajdan…”

 

A(z) Magyar Állami Népi Együttes előadása

Bemutató időpontja:

2003. október 4., Magyar Állami Népi Együttes

Stáblista:

Hozzászólások

Digitális Hold-ugrás két hét alatt - Mi lesz a startupokkal?
Digitális Hold-ugrás két hét alatt - Mi lesz a startupokkal?

Gondolatébresztő beszélgetés április 7-én, kedden 14 órától!