Színház

Viharok

színmű, magyar, 2013.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Elképzelhető, hogy Milánóban élt egyszer egy Prospero nevű herceg. Valószínűleg jó uralkodó volt. De nem biztos. Feltehetően elvonult az uralkodás gondjai elől, egyesek szerint "titkos tanoknak" szentelte minden idejét. De olyat is hallani, hogy jutott ideje az államügyekre. Nem lehetetlen, hogy bizonyos körökben ambivalens érzelmeket kiváltó öccse, Antonio átvette tőle a kormányzást. De van olyan verzió is, hogy Prospero önként adta át neki minden hatalmát. Rebesgetik, hogy Nápoly királyával szövetségre lépve Antonio megölette testvérbátyját. Viszont az is benne van a pakliban, hogy a merénylet sikertelen volt és Prospero elszökött. De ez már történelem...

A(z) Szkéné Színház előadása

Bemutató időpontja:

2013. október 24., Szkéné Színház

Stáblista:

Vélemény:

szavazat: 10/10 2013 okt. 26. - 12:58:10
2013 okt. 26. - 12:58:10
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

Nem szeretjük a Vihart, lehet, hogy a legköltõibb, de a hajótöréses, varázslós, pálcatörõs rendezések még felednivalók sem voltak. Kivétel Purcarete hálószobaszekrényes remeklése és átirat voltában is Korsunovas Mirandá-ja. A k2 ifjú titánjai azonban most is a saját útjukat járják, a szent szövegek megtartásával, sajátos stílusukban alkotnak egy egészen
másféle elõadást.
Nacsa Lilla óriás-sakktábláját gigászi kockacukrok népesítik be, idõnként felrecseg az ósdi hangraforgó, maróan eredeti Domokos Barbara jelmezeinek színkavalkádja. Sebastian válldíszes vörösben, Antonio intrikus-zöldben, Egger Géza villámló szemû nápolyi királya
indigókékben pompáz, Tóth József emberséges Prosperoja csúcsosvállú hófehérben filozofál. Karsai György, aki bennfentesként képviseli az emelkedett szellemet, a honorácior-entellektüel oksági fölényével, óriáscsecsemõi rózsaszín kezeslábasban szórja szentenciáit.
A legnehezebb azt megfogalmazni, mitõl lesz a színházi minõség osztályon felettivé, hogyan válik el a textustól, a figuráktól, a tértõl és emelkedik teátrumi transzcendenciává. Nádas Péter tolla tudná egyedül megfogalmazni ezt a megfoghatatlan csodát...
Tündérröpködés helyett feketében, síri arckifejezéssel, sántikálva botorkál be Ariel, a túl-
világi fényû Pallagi Melitta, zizzenõ szempillákkal, éteri hangokkal követi-irányítja a történéseket. Annyi délceg hõs után Horváth Szabolcs intrikusként villogtatja a foga fehérjét, sikerrel élesztgeti a királyfi Borsányi Dániel lappangó karriervágyait.
Az obligát részegeskedést fantasztikus párjelenet helyettesíti, Rózsa Krisztián boroshordójánál mámorítóbb a pekingi opera sárga majomkirályruhájában, elsöprõ hévvel mozgó és deklamáló Jerger Balázs óriásdisznós meséje, melyet a záróképben még egy fergeteges tantörténettel is megtetéz. Caliban is eltér a sablontól, csúf vademberség helyett Kátai
Kinga alakításában kisemmizettségébe dermedt, nõnemû véglény.
A világtól elzárt, ingerszegény Miranda: Sodró Eliza maga a begörcsölt, esetlen szorongás, a tétova kamasz Ferdinánddal, /Viktor Balázs/ találkozva, félszeg ámulattal veti bele magát a szerelem tengerébe. Langyos pocsolya az inkább! Benkó Bence és Fábián Péter rendese ebben a képben eszméletlen csúcsokra hág. Kimérten adagolva, elhangzanak a shakespeare-i mondatok, de a vajákosan hosszú szünetek, a remegõ bizonytalanság atmoszférája, a fájdalomba torzult testek, a félve osonó léptek az érzelmek végzetes ambivalenciájáról árulkodnak. Csak fojtogatóan szorul a torok, védhetetlenül átéljük a szerelem kiismerhetetlenségének édes tragikumát.
A végén elcsitulnak a viharok, Tóth József Prosperoja, varázslaton túli, földi békét hirdet. A k2 csapata, mely immár negyedik produkciójával érdemli ki a nagybetûs SZÍNHÁZ nevet, gyõzedelmes vizekre evez, bizonyítván a "pártkasszák által felülfinanszírozott" függetlenek életképességét.