Épp hogy kihűlt csak, szét is hullott nyomban.
Vért ontottam, mint mások. S mint azok,
Nem tudtam megfékezni bosszúszomjam.
Bukásom lett a fölemelkedés.
Ofélia! A rothadási gyűlöltem.
De eggyé tett azokkal az ölés,
Akikkel együtt fekszem most a földben."
Vlagyimir Viszockij, a legendás orosz színész-költő, rekedtes hangú, lázadó énekes, a Brezsnyev-korszak tragikus sorsú bárdja, akinek mind élete, mind művészete a rendszerellenesség jellegzetes példája volt, már több mint harminc éve halott. Sajnos, izgalmas és korszakalkotó életműve napjainkban már jóval kevésbé divatos, mint volt a
rendszerváltás hajnalán. Az est ennek a hosszadalmas, tragikus végű küzdelemnek állít emléket, a színész-költő művein túl Marina Vlady, Andrej és Arszenyij Tarkovszkij, valamint Puskin szövegeinek felhasználásával.
A(z) Bajor Gizi Színészmúzeum előadása
Hozzászólások