Shakespeare Vízkereszt, avagy elmentek ti a jó... című előadását a Kaposvári Egyetem Művészeti Kar színész szakának IV. éves osztálya az elemzőpróbák után szabadtérre álmodta meg. Kíváncsiak voltak, hogy a külső helyszínek miként hatnak majd a jelenetek belső életére, hogy három valószínű helyszín (az illyriai tengerpart, Orsino illetve Olivia udvara) között hogyan valósítható meg a nézők - és figyelmük - vándoroltatása. Az első részpróbák és a 2010 nyarán utánuk tartott egyetlen, happeningszerű, körülbelül négyórás összpróba, amelyet jelzésszerű kellékekkel és jelmezekben tartottunk, komoly válaszokat adtak, de újabb kérdéseket is felvetettek. A természetes és mesterséges zajok, a szélfúvás, a kutyaugatás, a fűnyíró vagy a sugárhajtású gépek melódiái mind-mind megkerülhetetlennek bizonyultak a színpadi fogalmazásban, a színészhallgatóknak kényszerűen bele kellett őket szőni a jelenetekbe. Az ettől keletkező, kőszínháztól teljesen idegen, lassú, aritmikus párbeszédtechnika többek véleménye szerint a klasszikus színházi idő megszűnését eredményezte - Kovács Márton zeneszerző szerint "teljesen mást jelentett az idő". Hasonló hatása volt az elektromos fények mellőzésének, a kora délutánból estébe forduló, este csak tűzzel és fáklyafénnyel való világításnak, amely a nagy terekből, nagy környezetből intim tereket csinált estére. A Zsámbékon megvalósuló előadássorozatban a fentieken kívül kiemelt cél a természetbe szabadult Vízkereszt egységes jelmezvilágának megalkotása, melyet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem másod- és harmadéves hallgatói terveznek és készítenek el (témafelelős: Szűcs Edit és Remete Kriszta). A másik cél az előadás egységes zenei világának létrehozása, melyen a kivételesen muzikális színészosztály tavalyi improvizációi alapján Kovács Márton fog dolgozni az osztály egyik tagja, Formán Bálint közreműködésével.
A(z) Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis előadása
Hozzászólások