Színház

Xerxes

opera, 3 felvonás, olasz, 2009.

Értékelés:

4 szavazatból
Szerinted?

Xerxes perzsa király Romildát, Ariodates lányát szereti, bár már van jegyese: Amastris. A baj ott kezdődik, hogy Romilda a király fivérét, Arzamenest szereti. Amastris férfiruhában állandóan követte jegyesét, és fájóan éli meg Xerxes hűtlenségét. Romilda testvére, Atalanta levelekkel, üzenetekkel bajt kever. Xerxes biztonságos őrséget állít Ariodates háza elé és nem tudja, hogy parancsnokuk a férfiruhás Amastris. Xerxes álruhát ölt, és hírnökének hazudja magát, aki üzenetet hozott urától, hogy "a királyi család egyik tagja" másnap nőül akarja venni Romildát. Arzamenes közbelép, és nőül veszi Romildát. A késve jövő Xerxes be kell érje menyasszonyával, Amastrissal.

A(z) Magyar Állami Operaház előadása

Bemutató időpontja:

2009. április 30., Magyar Állami Operaház

Stáblista:

Hozzászólások

2/10
Sand 2010 dec. 18. - 22:40:48 2/10
Az opera remek, elõadás remek. Rendezés gödör a völgyben.
FElepHánt 2009 máj. 03. - 13:56:53 Előzmény tettingerr
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
Ötlet-dömping, giccs-parádé, hülyeség-halmaz. A rendezés egyetlen célja: minél több ér-
telmetlen blõdséget összezagyválni a "modernség" köntösében. Vásári szín-orgia, rettene-
tes öltözékek, ízléstelenségi világcsúcs. Természetesen miniautók, vurstli-röpûlõ, hajóma-
kett és ejtõernyõs ugrás. Minta érték nélkül: hiszen bármi megengedhetõ, ha mond vala-
mit és legalább felszínesen segíti a színpadi események kibontakozását, de ha csak a bár-
gyú szóakoztatást szolgálja, megfejelve a látvány kisstílû bárdolatlanságával, nem egészen
érthetõ, mire jó ez az egész?!? A valóban közepes közízlést, ennyire azért mégsem kéne
lebecsûlni... Mindamellett akad üdítõ húzás is: az áriák hangszeres passzázsait tánc-beté-
tek élénkítik, Venekei Marianna koreográfiája több jelenetet is hatásosan színez.
Ám, ha sikerül legyõzni a vizuális viszolygást, zeneileg az utóbbi idõk egyik legjobb produk-
cióját élvezhetjük. Az Oberfrank Péter vezette zenekar autentikus barokk stílusa végre
megfelelõ arányokat teremt az éneklés számára, anélkül, hogy veszítene erõteljes lendü-
letébõl. Handel zenéjének változatossága, karakter- és szituáció-festõ drámaisága mara-
déktalanul érvényesül, amiben elsõrendû szerepe van néhány kiváló aktornak. Egészséges
komikummal hozza figuráját Kálmán Péter, már-már azt hisszük néha, vígoperát látunk. A
recitativok szlenges magyarsága mellett indokolatlan az olasz nyelvû áriázás, illetve a nyel-
vezet avitt hangvétele: valahogy egységesebb lehetne a zeneileg koherens textus. Mély
átéléssel, tragikus poézisû legátókkal gyönyörködtet Wiedemann Bernadett, a minden
regiszterben kiegyenlített hang és az abszolút zeneiség ritka erényeit tárva elénk. Másik
munkásságában kiemelt elismerést érdemel a rendezésben elmarasztalt Kovalik Balázs:
az ifjú operaénekesi gárda nevelésében fantasztikus eredményeket mondhat magáénak.
Ebben az elõadásban két volt tanítványa is jeleskedik, bizonyítván a Zeneakadémián folyó
opera-színészi képzés színvonalát. Fodor Beatrix az éneklésben ugyan néha túlzásokba
ragadtatja magát, de humora, karakterformáló képessége, viharzó mozgása prózai szinpa-
don is megállná a helyét. Sokoldalúságból a Romildát alakító Fodor Gabriella is csillagos
tizesre vizsgázik: énekelve együtt is táncol a balettosokkal, megjelenésben, mimikában is
tökéletes illúziót kelt. Éneklése egyenesen reveláció: nagyon régen hallottuk, még a rö-
vidéletû Mundruczó-opera, a Tisztességtudó utcalány nagyszerûen eljátszott címszerepé-
ben, de ez a minden ízében ragyogó alakítás meglepõ és igen örvendetes csoda! Plaszti-
kus dallamformálása, a hang színgazdagsága az értelmi-érzelmi tartalmak élményszerû meg-jelenitését teszik lehetõvé, az áradó muzikalitás, a megszólalás magától értetõdõ termé-
szetessége legapróbb frázisát is felejthetetlenné teszi. Reméljük, mielõbb láthatjuk-hall-
hatjuk újra, egyszer talán kortárs operában is...
7/10
tettingerr 2009 máj. 02. - 09:59:28 7/10
Bocsánat, két nevet felcseréltünk: Fodor Beatrix komédiázott ragyogóan, csak vokálisan vetette el néha a sulykot, - Wiedemann Bernadett viszont fenséges nemességgel énekelte az elhagyott szerelmes szerepét.
7/10
tettingerr 2009 máj. 01. - 10:57:46 7/10
Jó, hogy a rendezés nyit a közönség felé, csak elfelejti jelezni, hogy ez így egy vípopera, ami szerencsére késõbb kiderül. Borzalmasak a ruhák, ha szédületesen tehetséges Benedek Mari vásári giccsre lett kényszerítve. A külcsín egyébként is szörnyen izléstelen, bóvli, randa.A vidámság, "modernség" nem jelentheti az esztétikai mérce feladását! A színpadon minden esetlen, össze nem illõ, szánalmas. A rendezõ ötlet-parádét tart: csapkodnak a jó-rossz gegek villámai, pedig, amúgy, lenne itt humor bõviben... Rossz óvodai szint, petárda, füstbomba, csillagszóró - vurstli-röpülõ, játékautók, csupa hülyeség.
De: jópontok is akadnak bõviben. A táncosok szerepeltetése az áriák átkötõ részeiben szellemes, ja! az áriák olaszul, a recitativók szlenges magyarsággal..., lehetne egységesebb, nem?!?
Nem fontos! - Hunyjuk be a szemünket...és az utóbbi évek zeneileg legjobb produkcióját hallhatjuk!!! Az autentikus zenekar végre engedi a szereplõket érvényesülni, aki soha nem hallott színvonalon énekelnek. Fodor Gabriella eszményi muzikalitással, gyönyörû hangon, mély átéléssel, technikailag is tökéletesen él a színpadon, nagyon tetszett Fodor Beatrix és a komikus színészként is ragyogó Kálmán Péter. Widemann Bernadett karakterben kitünõ, énekben azért nem mentes a túlzásoktól. Összeségében hosszú idõk óta az elsõ elõadás, amit feszült izgalommal tudtunk végignézni. Komolyabb rendezõvel világcsúcs lehetne, a közönség így is szeretni fogja!