Az 1979-ben alakult 180-as Csoport a Steve Reich és Philip Glass nevével fémjelzett repetitív zene kiváló tolmácsolójaként vált ismertté. Kezdetben egyetemi klubokban és művelődési házakban léptek fel, ahol közvetlen légkört teremtve segítették elfogadtatni a kortárs zene addig ismeretlen irányzatát. A csoport repertoárján külföldi repetitív művek mellett magyar szerzők darabjai is szerepeltek, hazai komponistákat is alkotásra ihlettek, részben saját körükből (pl. Márta István, Szemző Tibor, Melis László, Faragó Béla, Soós András).



Fennállásuk alatt mintegy 400 koncerten léptek színpadra, fellépéseiket idővel külföldön is nagy érdeklődéssel fogadták. Játszottak többek között az 1982-es párizsi Őszi Fesztiválon, valamint a Karlsruhei I. Európai Minimal Zenei Fesztiválon is, koncertjeiket sugározta a Süddeutscher Rundfunk, a Hessischer Rundfunk, a Radio France és az ORF. Közös koncertek alkalmával együttműködtek Steve Reichhel, Terry Rileyval, Petr Kotikkal, Alvin Currannel, Chris Newmannal, Szabados Györggyel, Vidovszky Lászlóval és az Amadinda Ütőegyüttessel is.



A zenekar munkájában olyan neves művészek vettek részt, mint Melis László, Szemző Tibor, Faragó Béla, Forgács Péter, Gőz László, Soós András, Tihanyi Gellért, Kovács Ferenc, Bubnó Tamás, Dobszay Ágnes, Dresch Mihály, Kálnai János, Körmendy Ferenc, Posvanecz Éva, Schnierer Klára, Simon Ferenc, Székely Kinga, Tóth Tamás, Vörös D. László (és sokan mások).



A független kortárs zenei műhelyként működő társulás a 80-as évek elején megjelent new wave-együttesekhez hasonlóan szimpatizált a demokratikus ellenzékkel, nemegyszer olyan programokat szólaltattak meg, amelyek szemben álltak az akkori műsorpolitikával (pl. Petri-est, Frederic Rzewski börtöndarabjának bemutatása a szükségállapot idején).



Az együttes 1989-ig volt aktív, tagjai 1990-es évektől - az Új Zenei Stúdióhoz hasonlóan - önállóan folytatták zenei pályafutásukat. (info.bmc.hu)