Amióta csak sport a sport, a versenyzők emberi határokat feszegetve mérik össze képességeiket. Már évezredekkel ezelőtt, az ókori sportolók is próbálták különböző gombákkal vagy épp gyógynövényekből készített főzetekkel még jobb eredményt elérni. Mára már a versenyzők egészsége és az egyenlő esélyek érdekében ezek a szerek tiltottá váltak. Összeszedtük azokat a doppingeseteket, amelyek nem feltétlen tartoznak a legismertebbek közé, viszont valamilyen formában közrejátszottak a jelenlegi doppingellenes szabályok és szervezetek létrejöttében.
Játék a határokkal
A 19. század végén, a kerékpárversenyek elkezdtek egyre hosszabbá válni. Ekkor jelentek meg a mai napig megrendezésre kerülő hatnapos versenyek.
Az indulók a verseny során hat napon keresztül próbáltak meg minél nagyobb távot megtenni egy ovál alakú pályán. Ugyan megvolt szabva, hogy a versenyzők egy nap maximum 18 órát tekerhetnek, sokakon így is a végkimerülés jelei kezdtek el mutatkozni. Ekkor jöttek képbe a segítők, vagy úgynevezett soigneurs, akikhez félrehúzódva kértek frissítőt a versenyzők, amit gyakran nitroglicerin formájában kaptak meg. Lélegzésjavító hatásának köszönhetően, már rövid időn belül élénkebbnek érezhették magukat a versenyzők, legalábbis, amíg hatott…
Miután elmúlt a hatása, a versenyzők elkezdtek az alváshiányból kifolyólag hallucinálni. Többek között
Major Taylor, amerikai kerékpárbajnok és az amerikai kerékpársport egy ikonikus alakja is feladta a versenyt, miután elmondása szerint egy férfi üldözi a pályán, késsel a kezében.
Az esetet követően a sporttörténelem során előszőr szólaltak fel komolyabban a teljesítménynövelő szerek használata ellen, valamint a verseny egészségügyi kockázataival kapcsolatban. Pár éven belül be is tiltották a hatnapos egyéni versenyeket és utána már csak csapatban lehetett indulni az ehhez hasonló megmérettetéseken.
Az első doppingoláshoz köthető haláleset
A kerékpáros Knud Enemark Jensen az 1960-as római játékok 100 km-es csapatidőfutamán állt rajthoz. A 40 fokos meleg miatt egyik csapattársuk már az első kört követően feladni kényszerült a versenyt. Nem sokkal később, Jensen is szédülésre kezdett el panaszkodni csapattársainak, azonban nem adhatta fel a versenyt, mivel a négyből minimum három főnek célba kellett érkeznie, különben az egész csapatot kizárják.
Jensen csapattársai, ahogy csak lehetett, próbálták segíteni társukat. Niels Baunsøe oldalról támasztotta őt, míg Vagn Bangsborg vízzel locsolta. Ennek köszönhetően Jensen látszólag összekapta magát, azonban amint Baunsøe elengedte, egyből a földrezuhant. Az eszméletlen Jensent gyorsan az orvosi sátorba szállították, ahol nem sokkal később elhunyt.
Ugyan a vizsgálatok eredménye azt mutatta, hogy Jensen szívinfarktusban halt meg és nem volt a szervezetében bármiféle doppingszer, pár évvel később a vizsgálatokat végző három orvos egyike bevallotta, hogy
amfetamint és egyéb teljesítményserkentő anyagot is találtak Jensen szervezetében.
Halála miatt, 1961-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egy orvosi bizottságot hozott létre, majd az 1968-as téli olimpiától elkezdték a sportolók dopping tesztelését.
Hasonló eset, hasonló végkimenetellel
Mindösszesen 7 évvel Jensen halálát követően, egy kísértetiesen hasonló eset rázta meg a világot.
Az angol kerékpáros, Tom Simpson az 1967-es Tour de France-on lett rosszul és esett össze a Mont Ventoux "megmászása" közben. Jensen esetéhez hasonlóan, ezúttal is nagyon magas volt a hőmérséklet. Simpsont amilyen gyorsan csak lehetett, mentőhelikopterrel egy közeli kórházba szállították, de már nem tudtak rajta segíteni.
Később Simpson mezének hátsózsebeiben két teljesen üres és egy félig teli, amfetaminnal töltött csövet találtak. Az angol kerékpáros halálát követően, az olimpiai bizottsághoz hasonlóan, a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség is betiltotta a teljesítménynövelő, valamint stimuláló szerek használatát.
Nincsenek kivételek
Az 1988-as szöuli olimpián a kanadai Ben Johnson készen állt megmutatni a világnak, hogy ő bolygónk leggyorsabb embere.
Ez így is lett. Ben Johnson új rekordot döntve, 9,79 másodperc alatt futotta le a 100 méteres távot és ért célba örök riválisa, Carl Lewis előtt. Johnson ekkor pár óra erejéig a világ tetején érezhette magát. Arról viszont megfeledkezett, hogy minél magasabban van valaki, annál nagyobbat esik.
A versenyt követő teszten Johnson és a döntőben szereplő nyolc atlétából még öten pozitív mintát produkáltak.
A kanadai versenyző rekordját természetesen elvették, valamint az olimpiai bajnoki címét és az azzal járó érmet is Carl Lewisnak adták.
A teljesítménynövelő szerek használata korábban, mint keleti szokás volt számon tartva, azonban minden idők legbotrányosabbnak titulált döntője segített felnyitni az emberék szemét, hogy a doppingszerek használata teljesen független attól, ki honnan érkezett.
És akkor elegük lett…
Az 1998-as Tour de France során, egy a francia-belga határon végzett egyszerű határellenőrzés alkalmával, a Festina csapat egyik autójában nagymennyiségű teljesítménynövelő szerre bukkantak, köztük amfetaminra, hematopoetinre (EPO) és egyéb szteroidokra. A hír hallatán a rendőrség razziát indított az egész mezőnyben és csapataiknál.
Gyorsan hatalmas lett a káosz. A rendőrök átkutatták a csapatok szállását és szemeteseit, de még hajszálmintákat is vettek a versenyzőktől. A versennyel párhuzamosan zajló vizsgálatoknak pedig sorra estek áldozatául a csapatok és azok versenyzői.
Ez már sok volt a mezőny számára és a 12. szakasz rajtjánál úgy döntöttek, egy ülősztrájk formájában fejezik ki elégedetlenségüket. A versenyzők jelentős része egész egyszerűen leült az útra a biciklije mellé és nem mozdult sehova. Egy hosszabb várakozást követően végül elrajtolt a mezőny, de így is a kezdeti 189 versenyzőből végül csak 96-an értek Párizsba.
A Festina botrányként elhíresült konfliktus végül nagy szerepet vállalt a Doppingellenes Világszervezet, azaz a WADA 1999-es létrejöttében.
Minden idők legnagyobb doppingegylete
Nem is kell sokat visszamennünk az időbe, ha minden idők legtöbb sportolóját érintő dopping botrányát keressük.
2016-ban az orosz doppingellenes labor egyik korábbi vezetője tálalt ki, miszerint 2012 és 2015 között, beleértve a Szocsiban rendezett 2014-es téli olimpiát is,
az oroszok egy államilag támogatott akció során több, mint ezer versenyzőjük mintáját manipulálták, hogy azok a WADA szabályzatának megfelelőek legyenek.
Az oroszok eleinte minden vádat tagadtak, majd végül 2019-ben átnyújtották a tesztek valódi eredményeit.
A történtek következtében a Doppingellenes Világszervezet előbb négy, majd két évre eltiltotta Oroszországot minden jelentős világeseménytől 2022 decemberéig. Az orosz sportolók ugyan indulhatnak versenyeken, azonban kizárólag függetlenként hazájuk zászlója és nemzeti himnusza nélkül. Az már más kérdés, hogy mindez nevezhető-e eltiltásnak és - ha csak az idei téli olimpiára gondolunk - volt-e egyáltalán bármilyen visszatartó ereje.
