sPORT

„Ilyen se volt még” - Dolgok, amiket nem biztos, hogy tudtál a foci Eb-ről

Idén nyáron rendhagyó labdarúgó Európa-bajnokságot rendez az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA). Eleve ott kezdődik, hogy a 2020-as EB a covid miatt csúszott egy évet. Kis foci Eb-történelem.

Ilyen se volt még, ezúttal nem egy ország, hanem az egész kontinens, pontosabban városok rendezik a nagy seregszemlét. Így tehát nem egyetlen országban lesz majd Eb-láz, hanem az egész kontinensen, pontosabban a rendező városokban.

 

Ez a forma, mármint

az Európa-bajnokság intézménye egykor mindössze négy csapat részvételével zajlott, nem volt ez más, mint egy európai foci Final Four.

Az első Eb döntőjében a Szovjetunió hosszabbítás után nyert Jugoszlávia ellen, a fiatalabbak kedvéért ez akkor két sok nemzetiségű szocialista ország volt. A balkáni állam volt a rés a pajzson, hiszen tőlünk délre hamarabb találták fel a szocializmusba oltott kapitalizmust, mint Kínában.

1960. július 10-én a párizsi Parc de Princes stadionban a szovjetek a 113. percben Viktor Ponyegyelnyik fejesgóljával nyertek. A szovjet-orosz csatár tavaly 83 évesen hunyt el Moszkvában. A szovjet kaput természetesen Lev Ivanovics Jasin őrizte, az “orosz párduc” az egyetlen játékos, aki három évvel később kapusként kapta meg a France Footballl Aranylabdáját.

Négy évvel később Magyarország Wales, az NDK (fiatalabbak kedvéért kelet Németország) és Franciaország legyőzése után jutott be a végjátékba. A tornát a francóista Spanyolország rendezte meg, az elődöntőben Magyarország hosszabbítás után kapott ki a házigazdától. A magyarok egyetlen találatát Bene Ferenc szerezte, míg a győztes gól Amancio érdeme volt.

A 3. helyért Barcelonában megrendezett magyar-dán összecsapás is hosszabbításba torkollott; Bene már a 11. percben betalált Nielsen kapujába, ám a Skóciában idegenlégióskodó Carl Bertelsen a 81. percben kiegyenlített.

Novák Dezső a 107. percben büntetőből volt eredményes, majd a Fradi játékosa három perccel később ismét bevette a dán kaput (3-1). Magyarország megszerezte a bronzérmet!

1968-ban az olaszországi négyes torna két elődöntőjében mindössze egy gól született. Jugoszlávia Dzsajics góljával verte Angliát Firenzében. Nápolyban az Olaszország-Szovjetunió mérkőzésen gól nem volt, izgalom annál inkább. A döntőbe jutást a szabályok szerint döntetlen állásnál nem hosszabbítás és büntetőpárbaj döntötte el, hanem pénzfeldobás. Ez az olaszoknak kedvezett.

Zsolt István FIFA-játékvezető visszaemlékezése szerint az első pénzérme elgurult, így újradobásra került sor, amely az olasz válogatott továbbjutását hozta. Később megtalálták az eredeti pénzérmét is, a szovjetek által választott oldalával felfelé.

Az Olaszország–Jugoszlávia döntő Rómában hosszabbítás után 1–1-es döntetlennel ért véget. Az Eb-címről pénzfeldobás nem dönthetett, ezért egy újabb meccs következett, amelyet az olaszok 2–0-ra nyertek meg. A kapuban már akkor az a Dino Zoff állt, akivel 14 évvel később világbajnoki címet szerzett Olaszország.

1972-ben Magyarország ismét kijutott az Európa-bajnokságra, Brüsszelben egy góllal kaptunk ki a Szovjetuniótól, majd a a bronzmérkőzésen a belgák hat perc alatt kétszer vették be Géczi István kapuját. Az Eb egyetlen magyar találatát Kű Lajos jegyezte tizenegyesből. Az Európa-bajnokságot az NSZK nyerte meg, miután a nyugat-németek a fináléban 3-0-ra nyertek a Szovjetunió ellen.

1976-ban Jugoszlávia rendezhette meg a tornát. Ez volt az utolsó olyan Eb, amikor a házigazdát a selejtezők lejátszása után választották ki, és amelyen négy csapat vett részt.

A döntőben Csehszlovákia 2-0-ra vezetett az NSZK ellen, ám Dieter Müller még az első félórában szépített, majd a 89. percben az Eintracht Frankfurt legendás csatára Bernd Hölzenbein kiegyenlített. A hosszabbítás utáni büntetőpárbajt a csehek nyerték meg, az utolsó tizenegyest ki más, mint Antonín Panenka lőtte.

A cseh csatár “elfektette” a balra elvetődő Sepp Maiert, miközben a labda “alá nyúlva” a kapu közepébe emelt egy hanyag mozdulattal. A róla elnevezett tizenegyes-rúgást azóta is Panenkázásnak hívják a pályákon.

1980-tól nyolc csapatosra bővült az Európa-bajnokság.

Az utolsó “békebeli” Európa-bajnokságot 1980-ban Olaszország rendezte meg. Ez volt az első olyan Eb, melyen nyolc ország válogatottja vett részt. A rendező automatikus résztvevő volt, a többi hét csapat selejtezőkről jutott ki.

Két négyes csoportban zajlottak a küzdelmek. A torna első gólját a német Karl-Heinz Rumenigge szerezte, a következő találkozón Klaus Allofs mesterhármast szerzett Hollandia ellen. Ebben a csoportban Hollandia és Csehszlovákia 1-1-es döntetlent játszott egymás ellen, végül jobb gólarányának köszönhetően északi szomszédunk jutott tovább.

A másik kvartettben még szorosabb volt a helyzet, a belgák és az olaszok is 4-4 ponttal zártak. Anglia egy győzelemmel, egy döntetlennek és egy vereséggel kiesett. A híres olasz védelem három mérkőzésen nem kapott gólt, igaz a taljánok mindössze egyszer voltak eredményesek.

Ezúttal nem rendeztek elődöntőket, a két csoportgyőztes jutott be a fináléba, míg a második helyen végzett csapatok játszhattak a 3. helyért.

Az Európa-bajnokságok történetében utoljára játszottak meccset a harmadik helyért, amelyen Csehszlovákia egy maratoni tizenegyespárbajban 9–8-ra verte a házigazda olaszokat. A bronzmeccsen a csehszlovák kezdőcsapatban öt cseh, öt szlovák és egy magyar nemzetiségű játékos (Gőgh Kálmán) lépett pályára.

A római döntőben Belgium és az NSZK játszott egymás ellen, Horst Hrubesch duplájával nyertek a németek.

Négy évvel később egy teljesen új fejezet íródott a labdarúgó Európa-bajnokságok történetében.

Folytatjuk!

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu