Buddy Endre

Miért menjek ki a Könyvhétre?

Kiterítik a portékát úgyis! Miért ne mennék ki? Kiterítik a portékát úgyis. Buddy Endre ezeket a köteteket ajánlja megvételre a színes forgatagból.

Holnap kezdődik a 92. Ünnepi Könyvhét. Ez azt jelenti, hogy a bibliofileknek már három hete viszket a tenyere, az izgalomtól olvasni sem képesek. Az írók írni nem tudnak. Nem is kell nekik, megírták már, amit megírtak. Most jelenik meg. Sírva borulnak egymás nyakába a standok között, lám vagyunk még, túlélünk, mi, betűkhöz értő emberek! S amikor nem ily magasztos érzések dúlnak, akkor átkozódva kerülgetjük egymást. Ezek itt ácsorgoknak, én meg nem férek oda a Magvetőhöz. Amott meg az Európa teljesen megtelt.

Megvan a Nádas? Nem, ez egy Nádasdy.

Nézd, ez micsoda, Barna Imre fordított a karrierjén, már nem fordít. Nem mondod! Te melyik könyved veszed meg Orbánról? Melyiket? Hát amelyik az igazat mondja. Már megint a standup komikusok fölözik a könyvbiznisz hasznát? Előbb a Bödőcs, most meg a Kőhalmi. Na, keressünk egy olyan helyet, ahol inni is lehet. Tessék, egy fröccs, hogy ne ártson. Két lábbal ugrunk tapodni az irodalom tölgyhordóiba a nagy őszi könyvszüreten.

Juan Gabriel Vasquez: Dalok a tűzhöz

Újabb Juan Gabriel Vasquez-könyv jelenik meg magyarul az Ab Ovo kiadásában, a Dalok a tűzhözcímű kötet kilenc novellából áll. Azon olvasók közé tartozom, akiket meg lehet venni azzal, ha egy irodalmi mű szereplőjét Mariának, Garciának vagy Arturónak hívnak – persze ez nem elég, de nem árt! –, a dél-amerikai irodalom ugyanis Borges, Cortázar Marquez és Bolaño óta világbajnok. A kolumbiai Juan Gabriel Vasquez (1973-) sokak szerint ennek a sornak a legfiatalabb láncszeme.

A Dalok a tűzhöz 2018-ban jelent meg eredeti nyelven, idén pedig beteljesedett jóslatként beszéltek róla, miután arról szóltak a hírek, hogy Kolumbiában felgyújtották a bíróságot, ezrek tüntettek a korrupt kormány ellen és folyamatosak a békés és zavaros megmozdulások Bogotában. Mindez innen, K-Európából nem több egy lefelé igyekvő szalagcímnél a híroldalakon, nekik éppen élet-halál kérdés. Az író a New York Timesnak azt mondta, nem ő volt vátesz, hanem a kolumbiai nép hajlamos rá, hogy beteljesítse a legrosszabb jóslatokat.

Olivia E. Butler: A magvető példázata

A 2020-as években járunk, pusztít a klímaváltozás, az emberiség épphogy kilábal a járványból, és az amerikaiak megválasztanak egy elnököt, aki ezzel a szlogennel kampányol: „Make America Great Again.” Nem, ez nem a valóság, hanem Octavia E. Butler végre magyarul is megjelent sci-fije, amely megjelenése után huszonhét évvel a New York Times bestsellerlistáján landolt, és már filmet is készítenek belőle. A 2006-ban elhunyt fekete írónő könyvei sorra jelennek meg az Agavé Könyvek Kiadónál. A Hajnal, az Átváltozás és a Hibridek után A magvető példázata is elérkezett, amelynek címe nem véletlenül ébreszt bibliai allúziókat: a főhős Olamina nem Will Smith-féle zombitúlélő, hanem szektavezér, prédikátor. Mi kell még?

Ginger Strand: A Vonnegut testvérek

Talán csak a hardcore Vonnegut-rajongók tudják, de Kurtnek volt egy testvére, dr. Bernard Vonnegut, foglalkozása szerint atmoszférakutató. Ő fedezte fel, hogy ha ezüst-jodidot párologtatunk a levegőbe, azzal esőt lehet csinálni, megakadályozva ezzel, hogy jégeső – azzal pedig jelentős jégkár – keletkezzen. Bernard találmányát annak idején az amerikai sajtó szenzációként ünnepelte, mesterségesen előidézett fehér karácsonyokról, esővel eloltott erdőtüzekről fantiáziáltak a cikkek, de ha ezek nem is valósultak meg, azért a felfedezésnek haszna jócskán akad: a magyar kormány három éve például milliárdokat fektetett a technikába, hiszen megéri, hogy a jégeső ne verje le az éves zöldségtermést. És az sem véletlen Macskabölcső című Vonnegut-regényben – most megint Kurtről van szó – olyan szakszerű leírást olvasunk egy bizonyos fiktív szuperjég működéséről.

Kettejükről, valamint kettejük tudományhoz fűződő kapcsolatáról szól Ginger Strand monográfiája, amely 2015 után magyarul is megjelenik a Balassi Kiadónál.

Szvoren Edina: Mondatok a csodálkozásról

Nem túlzás, ha azt mondom: Szvoren Edina a mai magyar irodalom legjobb novellistája. Az biztos, hogy alulértékelt. Túl visszahúzódó, túl csöndes ahhoz, hogy igazán szem előtt legyen. Nem is baj. Új könyvének első részében kisprózák – tárcák, kisesszék – olvashatók (milyen kár, hogy a napisajtóból a könyvekbe „szorultak” az ilyesmik, a második részében pedig valódi, nagybetűs Novellák, mindig újszerű, mindig meglepő fordulatokkal. Ha valaki olvasta Az ország legjobb hóhérát vagy a Pertut (szintén Magvető Kiadó), tudja, hogy Szvoren művészetétől nem áll távol, hogy egyszerre érzelmesek, kitárulkozók, de szemérmesek és humorosak. Hát mire találták ki a novella műfaját, ha nem erre?

Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év

A mágnesboltos Kőhalmi ezúttal nem skandináv krimit, hanem Douglas Adams, Kurt Vonnegut és Andy Weir nyomában loholva sci-fit írt. Akik már olvasták a könyvet, azok ódákat zengnek róla. Hogy mire utal a cím? Állítólag egy maciméz kupakjának lebomlási idejére. A kupak a halandók számára csak műanyag, a jól értesülteknek PET, a csomagolóipari mérnököknek polietilén-tereftalát. Ami egykor benne volt – a méz –, átlagosan 3 hét, 4 nap, 6 óra és 12 perc alatt fogyott el, de jóval több időbe kerül, míg eltűnik a Föld színéről. „Alig vesszük észre röhögés közben, hogy Kőhalmi nagyon is komoly dolgokról értekezik: nemcsak fizikáról és metafizikáról, hanem arról is, hogyan fulladunk bele a saját magunk teremtette szeméthalomba” – ajánlja a kötetet szerkesztő, Cserna-Szabó András. Kiadja a Helikon.

Hamvas Béla: Magia-szutra

A Medio Kiadó új Hamvas-sorozatát jó kézbe venni. De nemcsak külcsínében gyönyörű a kötet, hanem belsejében is. A Magia-szutrát a szerző a II. világháborút követő években írta, és célkitűzése az volt, hogy a nyugati filozófia egy elfeledett vonulatát feltámassza – elsősorban Jakob Böhme és Franz von Baader nyomán. Hamvas azt hirdeti, hogy hatalmunk van megváltoztatni, ahogy látjuk a világot, hiszen minden, amit érzékelünk, delírium, és a delírium az én derengő állapotából következik. Hogy ebben a helyzetben mit jelent a bölcsesség megtalálása, a szabadság megvalósítása – lélekben és testben –, azt mondja el ez a könyv. De vigyázat! Hamvas magáról beszél, utasítani nem tud. Legfeljebb lökdösni, hogy keresd az utat.