Kezdjük a túrát a Hősök terén. Az ünnepek előtti rohangálásban nyilván senkinek nem volt ideje megnézni az újra nyílt Szépművészeti Múzeumot. Szóval irány a Szépmű, kezdésnek pedig mindjárt Leonardo és a budapesti Lovas. 

2018 őszén a budapesti Lovast Leonardo és kortársai külföldi gyűjteményekből kölcsönzött, itthon először látható remekműveinek társaságában láthatja a közönség felújított Szépművészeti Múzeumban. Leonardo tíz rajza, valamint az általa inspirált pályatársak szobrai hűen idézik fel azt a reneszánszban megoldatlan problémát, amellyel Leonardo bő négy évtizeden át igyekezett megbirkózni: a szabadon álló, ágaskodó lovas szobor megalkotását. A budapesti kiállítás a Leonardo halálának ötszázadik évfordulóját kísérő nemzetközi megemlékezés-sorozat részeként kerül bemutatásra.

Ha már itt jártok, nézzétek meg a felújított Egyiptomi gyűjteményt és barangoljátok be a múzeum összes termeit. Nem fogtok csalódni!

A Hősök teréről ki se kell tenni a lábunkat, csak átmenni a zebrán, és máris ott a Műcsarnok, ahol szintén nem lehet unatkozni. A kínálat hatalmas, az idő véges, így csak egy kiállítást emelünk ki, de igazából rátok van bízva a választás.

70 éve hunyt el Kozma Lajos, a világhírű építész-iparművész, grafikus és pedagógus. Tisztelegve a kiváló alkotó előtt, a 2018-as Kozma-emlékév keretében a Műcsarnok, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Építészeti Múzeum és a BKSzC Kozma Lajos Faipari Szakgimnáziuma együttműködésében nagyszabású programsorozat indul, amelynek célja Kozma sokszínű munkásságának, komplex tervezői attitűdjének bemutatásán keresztül a művészeti (szak)képzés, a kézműipari tradíciók jelentőségének hangsúlyozása. A programsorozat kiemelt rendezvénye a Műcsarnokban látható Kozma Klasszik. A Budapesti Műhely és Kozma Lajos című kiállítás. A tárlat az életműnek a szélesebb közönség által eddig kevésbé ismert részére fókuszál: a Kozma alkotói pályájának alakulását meghatározó és hírnevét megalapozó Budapesti Műhely működését, illetve ezzel párhuzamosan végzett grafikusi-könyvművészi tevékenységét mutatja be.

A Műcsarnokból az Andrássy úton haladva  a mesés Indiába érkezünk. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Isten - Nő című kiállításáról nem érdemes lemaradni. A kiállítás kiemelt célja, hogy a hindú Istennő különböző megjelenési formáit az általuk betöltött női szerepek szerint mutassa be. Miközben az Istennő szépségként, feleségként, anyaként és harcosként jelenik meg, a kiállítás arra a kérdésre keresi a választ, hogy ezek az idealizált női szerepek hogyan valósulnak meg a földi társadalomban. A kiállított tárgyak széles skálán mozognak a klasszikus művészet plasztikus alkotásaitól a kortárs képregényig, ezzel is kiemelve a régi és új hindú művészet állandó témáit és formavilágát.

A bemutatásra kerülő tárgyak túlnyomó része a Hopp Múzeum indiai gyűjteményének anyagából került ki, ehhez csatlakoznak a kortárs képzőművész, Abhisék Szingh egyedi vizualitást tükröző munkái, melyek középpontjában szintén az Istennő személye áll. A kiállítás külön érdekessége, hogy évtizedek óta ez a Hopp Múzeum első hindú művészetet bemutató tárlata, és hogy a legősibb korok vallásos kultuszait, valamint a legújabb korok társadalmi berendezkedését, nőképét egyaránt vizsgálata tárgyává teszi.

Kiállítás-éhes PORT látogatók! Tovább, tovább, tovább! Bár biztos lesz, aki kitalálja, hogy a Pesti Brodwyra kalauzolunk titeket. Egészen pontosan a Mai Manó Házba, ahol Weegee csodálatos fotói talán enyhítenek a "miért is ettem ennyit karácsonykor" érzés." (nyilván senki nem kényszerített rá)

A harmincas-negyvenes években Weegee neve szorosan összefonódott New Yorkkal és az ottani városi élettel. Weegee a depresszióval és gazdasági válsággal küzdő társadalomban szembesítette nézőit a magánnyal, a szegénységgel, és a bűnözéssel. Ugyanakkor megmutatta a szépség és a boldogság pillanatait is, mivel ezek is hozzátartoznak a New York-i Lower East Side életéhez, Harlemhez, Boweryhez. Munkássága azonban mégsem csupán a témája miatt vált ismertté, képeinek művészi ereje, drámai hatása, nyers realizmusa, éles kontrasztjai úttörő hatással voltak az elkövetkező fotográfus nemzedékekre.

A Mai Manó Házban megrendezett kiállítás az életmű legjobb képei közül mutat be 104-et, amelyek meghitt közelségből rajzolják ki New York portréját. 

Folytatva a túrát, érdemes végigsétálni az Andrássy út fennmaradó szakaszán, megcsodálni a kirakatokat, nyilván a nagy rohanásban erre se volt eddig idő. A window shopping során érdemes elmélázni azon, hogy kinek mi helyett mit kellett volna venni ajándékba. Az út végén vár a Vörösmarty téri Karácsonyi vásár,ahol egy forraltbor elfogyasztása után a kettes villamos felé vegyétek az irány. 

A világ egyik legszebb villamosvonalán közlekedő sárga csodán, szerencsés esetben a Fényvillamoson suhanva kellemesen fölmelegedhettek, mig eléritek következő ajánlatunk helyszínét: a Ludwig Múzeumot. Belépve lehet hogy kicsit megint fagyos lesz a levegő. A két tárlat északi utazásra invitál.

Az Észtország függetlenségének századik évfordulója alkalmából megrendezett Nyelvrokonok című kiállítás azt vizsgálja, hogy az északi, balti, valamint a közép-európai történelem és tapasztalat hol találkozik a 21. századi jelenben, ahol Észtország és Magyarország egyaránt az Európai Unió keretein belül építi jövőjét. Vajon milyen témák, motívumok bukkannak fel a két ország kortárs képzőművészetében, amelyek egymással párhuzamba állíthatók, s ezek hogyan kapcsolódnak korunk általános problémáihoz?

A nyolc észt és hat magyar művész, illetve művészcsoport kiállításán bemutatott művek túlnyomó többsége az elmúlt években készült, napjaink aktuális témáira reflektáló mű, amely Budapesten most látható először. Ezeket egészítik ki a múzeum gyűjteményéből válogatott darabok, amelyek értelmezik, árnyalják az észt kortárs művészek – nyelvrokonaink – által felvetett kérdéseket.

A másik tárlat: Salla Tykkä: Rövid címek. Salla Tykkä, a kortárs finn multimédia-, video- és fotóművészet egyik jelentős alakja először jelentkezik önálló kiállítással Magyarországon. Tykkä autobiografikus ihletésű, első pillantásra mindennapi élethelyzeteket feldolgozó kisfilmjei erős érzelmi reakciókat váltanak ki a nézőből. Megtévesztően egyszerű narratívákon keresztül vizsgálja az emberi emlékezet működési mechanizmusait és a felszín alatt megbúvó személyes hatalmi viszonyok rendszerét.

Itt véget is ér a "vezetett" túra, melyet a kulináris élvezetek után a művészeteknek szenteltetek. Ha valakinél pedig csak úgy, véletlenül lenne egy pár korcsolya, piruettezzen egyet a MÜPA Jégpályán mielőtt hazatérne a fűtött lakásába, újra mackónadrágba bújna és morfondírozni kezdene a szilveszteri menün. (de a Bálna sincs messze, ahol a Jónásban jófajta kézművek sörökre lehet szert tenni)