Kordos Szabolcs: Turista from Hungary / Airport, Hungary

Kordos Szabolcs Hungary-könyvsorozatában a magyar valóság olyan területeinek megy utána tényfeltáró jelleggel, mint a luxushotelek, taxik, éttermek, kocsmák világa, vagy épp a magyar utazási, turistáskodási és repülési szokások. Szabolcs kötetenként legalább harminc interjút készít, olyan emberekkel, akiknek biztosítja az anonimitást, és így őszintébben nyilatkoznak egy adott szakma titkairól, és több izgalmas dolgot árulnak el arról a területről, ahol dolgoznak.

A sorozat két része Turista from Hungary (hogyan utazik a magyar ember) és az Airport, Hungary (hogyan viselkedik repülőn a magyar) most a koronavírus-járványhoz kapcsolódó új részekkel, friss interjúkkal is kiegészült.

Miként vészelte át egy stewardess, pilóta vagy repülőjegy-értékesítő, utazási irodás a válságot, miként trükköztek a repjegy-visszatérítési szabályokkal a légitársaságok a fantomjáratok indításával, milyen horribilis áron jutottak vissza sokszor a járvány alatt kint ragadt magyarok, mire számíthat egy hazai utazó, ha repül, korona után, közben, második hullám előtt? Csupa aktuális téma, mely a második hullám előtt még inkább érdekelheti az embereket.

Kordos Szabolcs: Turista from Hungary

A TURISTA FROM HUNGARY alapvetően azt mutatja be, hogy milyenek vagyunk, mi magyarok, ha útra kelünk. Először is mit jelent az, hogy a magyarok Ferihegyen hagyják az agyukat, és menthetetlenül elanyátlanodnak külföldön? Ennek oka pusztán a nyelvismeret hiánya? Miért van az, hogy bizonyos magyaroknak egyáltalán nem való a nyaralás, mert képtelenek otthagyni akár egy hétre is szokásos kisboltjukat, kiskocsmájukat, tévéadójukat?

Hogy lehet az, hogy még évekkel ezelőtt is a svédasztalok rémeként voltunk számon tartva? Mit jelent az, hogy a legújabb kornak is vannak portyázó magyarjai, avagy, mindent elviszünk magunkkal külföldről, ami csak befér a kocsiba/buszba? És annyi mindent pakolunk be magunkkal, ha utazunk, mintha atomháborúra készülnénk, akár több zsák krumplit, fél disznót, mert még mindig él a sztereotípia, hogy a külföld drága? Hogyan is kell értelmeznünk azt a különös vonzódást, mely a magyarokban él a légkondicionáló megbuherálása iránt, ha idegen honban vagyunk, és nem akarunk felárat fizetni? Kinek mi jut eszébe a magyarok örök utazási klasszikusáról, a görög buszos utazásról? Vajon milyen jelenséget takar a magyar honfoglaló virtus, mellyel mindenkit megelőzve rivalizálunk külföldön? Miért nem tudjuk magunkat még a nyaraláson sem igazán jól érezni, és miért vagyunk állandóan másokkal elfoglalva? Vajon miért képtelen egy magyar rendesen felöltözni egy szállodai vacsorához? És miért a hotelben kínált étel az utazás fokmérője? A sok izgalmas kérdésre Kordos Szabolcs történetei mókás és elgondolkoztató formában adnak választ, olyan mélyrétegeit tárva fel a magyar utazási, vagy egyátalán társadalmi lélektannak, melyből minden olvasó okul. És még jókat is nevet, igaz közben néha a szégyen könnye is kicsordul szeméből. Mert sírva vigad a magyar. De a legjobban akkor szórakozik, ha magán nevethet.

„Turisztikai körökben közismert történet, amikor egy utas azért tett panaszt, mert a légikisasszony nem nyitotta ki repülés közben az ablakot, pedig nagyon meleg volt.”
Kordos Szabolcs: Turista from Hungary

„Állandóan másokkal vagyunk elfoglalva.”
Kordos Szabolcs: Turista from Hungary

„Számomra a buszos társasutazás az önkínzás szinonimája.”
Kordos Szabolcs: Turista from Hungary

 

Kordos Szabolcs: Airport, Hungary

Kordos Szabolcs másik kötete, az AIRPORT, HUNGARY is a magyarok utazási szokásait mutatja a levegőben, illetve a repülős szakmában dolgozó magyarok tapasztalait akár más nemzetekkel kapcsolatban. Megismerhetjük a légikisasszonyok, pilóták, repülőjegy-értékesítők szemszögéből is a repülőzés rejtélyes világát.

Kiderül, hogy milyen furcsaságokra kell figyelni a privátrepülők személyzetének, ahol olyan érdekes utasokkal is találkoznak, akik még a kerozintartályhoz is külön biztonsági őrt rendelnek, és hogy egy magángép bérleti díja 5 millió forint óránként, a legbizarrabb utasa pedig egy öleb volt, akit egy kisgyerekes gazdag család hiányolt a vakációja során, ezért hazaküldték érte a privátgépet. Kiderül, hogy mi az a banks, a repülőgép rejtett zuga, ahol a légikísérők kipihenhetik magukat, ahol egyszer Göncz Árpád is aludt, sőt még a szolgálati pizsamát is kölcsönkapta. A szerző bemutatja, hogy kik azok a rampások, ismertebb nevükön légiforgalmi tisztek, és hogy a Hotel Ozora nem egy különös szálloda, hanem a reptéren dolgozók hívják így a terminálokat, amikor a fesztiválozó fiatalok kitalálják, hogy szállásnak használják a területet. Érdekességekkel szolgál a kötet Ferihegy élővilágával kapcsolatban is, ahol fácán, nyúl és ürge is gyakran felbukkan, de nagyobb gondot okoznak a repülést ténylegesen zavaró madarak. Ez utóbbiak elriasztására sokáig egy border collie-t alkalmaztak, akinek még fényképes belépőkártyája is volt. Kiderül az is, hogy melyik volt a legfurcsább kényszerleszállás: amikor a pilóta meghalt a botkormányt fogva, de kollégái mégis hibátlanul letették a gépet. A kötet legviccesebb eleme azonban az, amikor csak úgy sorjáznak a történetek, melyik nemzet hogyan repül. A japánoknál jobb utas nincs: ők még mielőtt elájulnának, akkor is elnézést kérnek, majd ha magukhoz tértek, szintén, és tisztábban hagyják az üléseiket, mint amilyenek azelőtt voltak, hogy elfoglalták volna őket. És hogy miként fordulhatott elő, hogy egy repülés során egy intimbetét egészen furcsa helyre került? Amikor egy stewardess feltűnés nélkül egy kis csomagot csúsztatott egy női utas kezébe, egy indiai úr reklamálni kezdett, hogy ő is szeretne olyan ajándékot kapni, hiszen ugyanannyit fizetett. A légikísérő hiába próbálta meggyőzni, hogy nincs rá szüksége, végül csak kierőszakolta. Mivel fogalma sem volt róla, mire kell használni, úgy döntött szemtakaróként használja. A látványra, a fején intimbetéttel boldogan hortyogó indiai férfi képére, még a pilóta is kijött a fülkéből. Egyszóval a mókás, elgondolkodtató sztorik ebből a kötetből sem hiányozhatnak. Csak úgy szárnyal benne a humor, és persze szárnyal az önkritika is.

„Az egyik utasom megkérdezte, hogy amit a vécén lehúz, az valóban kilökődik-e a levegőbe. Mondtam, hogy természetesen, az amerikaiak is így bombázták egykor a japánokat.”
Kordos Szabolcs: Airport, Hungary

„A légiközlekedésben egyvalami garantálható: hogy semmit sem lehet biztosra venni.”
Kordos Szabolcs: Airport, Hungary

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu