Megjelent a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező Orosz István első regénye Páternoszter címmel.
Egy festőművész és egy újságírónő szerelméről szól Orosz István könyve, és arról, hogyan írnak és élnek együtt egy könyvet az ötvenes évekről. Egy merényletről, melyet – talán – el akartak követni Rákosi ellen. Meg általában Rákosiról – aki nem is volt mindig Rákosi, bár most már lehetetlen kideríteni, mikor helyettesítette a hasonmása. Sok minden másról is szól a könyv: a rendszerváltás éveiről is, Kádárról is – főleg a nagy bűnéről és még annál is inkább a kínlódásáról miatta –, a kommunizmus illúzióiról és gaztetteiről…
Képzőművész nagyregénye – ilyet nem gyakran olvasunk –, és ettől valami lenyűgöző gesamtkunstos grandiózusság árad belőle. De legfőképpen őrületesen abszurd történetek vannak benne a történelmünkről – az ember csak les, hüledezik, és nem érti: hogyhogy eddig nem ismertük ezeket?
Orosz István (sz. 1951) nemzetközi hírű grafikusművész és – egyelőre, e könyv megjelenéséig – kevésbé ismert író. Képzőművészeti, filmes és irodalmi műveinek, megnyilatkozásainak egy részét álnéven, leggyakrabban mint Utisz jegyzi. Lehetnek, akik egy rendszerváltó plakátjára is emlékeznek, ami ebben az új könyvben is kap némi szerepet. Villanásnyi szerepet egy nagyregényben, amelyhez hasonlót még senki sem írt.
„Nemcsak a krimi-izgalom tartja lenyűgözve az embert, hanem a nagyrészt hiteles politikai kuriózumok is a Rákosi- és a Kádár-korból. Ezek a sokáig eltitkolt tények abszurdabbnak tetszenek, mint a kifundált abszurditások. A történet gazdag szövevényéből az egyes szálak váratlanul bukkannak elő, és logikai bravúr, ahogy az író a szándékoltságot elleplezve, a teljesen esetleges véletlen illúzióját keltve, óriási leleményességgel hozza össze a szereplőket újra és újra. Az ötvenes évek értelmiségi rétegének valóságáról nem született még ilyen szemléletes leírás Magyarországon.” (Ács Margit)
