V A K Á C I Ó

Hangolódjunk kicsit a nyárra!

Weöres Sándor: A szegény kis üdülőgondnok panaszai

A melós itt minálunk csak üdüllő,
Gyühet, ha rendbe van a beutálló,
elgyün két hétre, ha itt a csötörtök,
én nem bánom, dógozóké az órszág,
nálunk már, kérem, fejlődött a kórszak,
s akinek nem teccik, azt nem szeressük.

Bányából, gyárból idefut az órszág,
furakodnak, lökődnek, nem szeressük,
de markukban lobog a beutálló,
s annyi koffer, cucc, szajré, kész csötörtök,
érezze jól magát minden üdüllő,
mert mit tehessek, ha illyen a kórszak.

Tudom én: hetfi, kedd, szerda, csötörtök,
pétek, szombat, mind hajrá, hajt a kórszak,
ezért köll a melósnak is üdülló,
csak jobban megnézné a beutálló,
kit küld, mert a huligánt nem szeressük,
azt gondulja, csakis övé az órszág.

Mit parancsolgat, nincs már úri kórszak,
bóravalót nem ad, nincs úri órszág,
a lármát, handabandát nem szeressük,
pálinka-szerda, szerelem-csötörtök,
ha égből pottyant is a beutálló,
pihennék én is, nem csak az üdülló.

Balhéznak és lármáznak, nem szeressük,
végre itt a váltás-nap, a csötörtök,
hát mint tatárjárás után az órszág,
úgy lenyargalva az egész üdüllő,
új gruppá gyön, nem változott a kórszak,
megint sáskákat küld a beutálló.

Kérem, nekem sosem jut beutálló,
én nem lehetek két hétig üdüllő,
pedig rám férne az alvási kórszak,
majd diliházban, de azt nem szeressük,
az idegeimen táncol az órszág
s gitározik, míg elvisz a csötörtök.