Az anyám barátnőjének a gyereke az én húgom, akinek az apja vagyok? Hogy van ez?
Izland a mi kis Európánk legészakibb, legtávolibb pontja, világnak potenciális vége. Nem sokat tudhatunk e vidék nevezetességeiről, bár Björk biztosan beugrik sokaknak. Relatíve sok az egy főre hulló Nobel-díj, csakúgy mint a hó. Van még tűz is, víz is, gejzírek és vulkánok formájában. Körülötte meg sok-sok tenger. Azt, hogy van izlandi filmművészet, már csak bennfentes kevesek sejtik, művelőinek kimondhatatlan neveit megjegyezni talán ők se bírják. Figyelem, mondok akkor egy viszonylag egyszerűt: Baltasar Kormakur! Ő készítette el kettőezerben a 101 Reykjavík című érdeklődésükre számottartó, és jelen írás tárgyát képező művet.
Fogalmam sincs, mit jelenthet a 101 Reykjavík, talán egy postacímet, ahol éli eseménytelen életét a maga 28 évével tinédzsernek kevéssé nevezhető Hlynur. Reggel felkel, másnapos, fürdés, szörf a neten, kocsma, valami lány becserkészése, hazavitele, majd reggel felkel, stb., stb. Anyja áldott lélek, ritkán noszogatja, talán kéne valami munkát keresni, egyébként megfürdeti, alsógatyát vesz neki, úgy gondoskodik róla, mintha még mindig a hatéves fiacskája lenne. Lola, a temperamentumos spanyol nő flamengóra oktatja a jegesnek éppen nem mondható izlandi hölgyeket, Hlynur anyját is, így a srácnak először nem tűnik föl, hogy egyre sűrűbben tűnik fel kicsiny lakásukban. Marad vacsorára, aztán később már éjszakára is, végül teljesen odaköltözik. A furcsaság az, hogy a két nő alszik együtt. -Atyaisten! Az anyám leszbikus!- döbben rá Hlynur. Ezen még viszonylag könnyen napirendre lehetne térni, viszont a szilveszteri vad tivornyában a fiú is összejön a spanyol Lolával. Az új évben az is kiderül, hogy Lola teherbe esett! A nők boldogan várják a gyereket, Hlynurban azonban valami komolyan széthullott.
Az eddigiekből kiderül nem akármilyen filmről van szó. A vázolt helyzet drámai, ám Kormakur rendezőnek sikerült valami egészen vicces dolgot kreálnia belőle. A végeredmény olyan, mintha a boldogságtól ordítozó Todd Solondztól elindulnánk Kevin Smith videotékájához, de valahogy útbaesne Török Feri Moszkva tere. Persze nincs köze konkrétan egyik filmhez sem, ám az a világ, amit Hlynur és haverjai képviselnek, az dettó. Ezek az izlandi csákók ugyanazt teszik legszívesebben, mint budapesti, vagy new jersey-i kollégáik, tehát semmit. A semmit. A segély jön, az sörre meg fűre elég, kaja van otthon, a kábelen jön a pornó, mi kell más? De mindig történik valami bibi, amely kizökkenti ezeket a léha, kedves lúzereket megszokott kerékvágásukból. Hlynur esetében ez családi állapotának nehezen meghatározhatóvá válása, ami átmenetileg kicsit összezilálja, no a szálakat nem, de a fiút azért éppen eléggé, mi pedig bízhatunk abban, a végén minden rendben lesz. Rendben lesz. Tanulság az van, benne a filmben, el nem árulom.
Baltasar Kormakur filmje nemcsak nyilvánvaló kuriozitása miatt érdekes, sodró lendületű, tehetségesen szerkesztett, túl nagyot mondani nem akaró, ám vidám, kissé meredek témája ellenére is életközeli, emberi, szórakoztató, jó kis mozi. Ha a forgalmazó az amerikai konkurencia agresszív marketingjét kicsit túl tudja kiabálni, talán a nyár egyik meglepetése, nem várt közönségsikere is lehetne, mindenesetre a betévedők jól fognak szórakozni, ebben biztos vagyok.
