30 éves a Halálos fegyver

Mel Gibson és Danny Glover 1987-es akciófilmje ma is kortalan klasszikus. Nélküle nem lett volna olyan jó a Die Hard 3, Az utolsó akcióhős, az X-akták és a Zootropolis sem.

1987. március 6-án került mozikba minden idők egyik legjobb akciófilmje, a Halálos fegyver. Mel Gibson és Danny Glover kettőse 30 év után is megunhatatlan, maga a film pedig a mai napig is a buddy cop műfaj, vagyis a hajmeresztő kalandokba keveredő, egymást folyton heccelő zsarupárosos blockbusterek tankönyvi példája és fontos mérföldköve.

Jó buddy cop filmek persze már 1987 előtt is voltak, gondoljunk csak Nick Nolte és Eddie Murphy 48 órájára 1982-ből, vagy azokra a Bud Spencer-Terence Hill filmekre, ahol a két bunyós volt a törvény ökle (Bűnvadászok, Nyomás utána, Szuperhekusok). Maga a cop buddy a műfaj eleve a '70-es évekbeli Starsky és Hutch tévésorozatból nőtte ki magát, így az, hogy mégis a Halálos fegyverre tekintünk úgy, mint a zsáner megkerülhetetlen alapköve, leginkább Richard Donner rendezőnek és a forgatókönyvíró-zseni Shane Blacknek köszönhető.

Mert mitől is jó egy buddy cop mozifilm? Fogj két totálisan ellentétes mentalitású nagyvárosi rendőrt (például a hűvös profit, Murtaugh-t és a meggondolatlan, adrenalinmániás bunkót, Riggst), akik folyton halálra szívatja egymást, miközben szorgos adatgyűjtés helyett leginkább csak esztelen akciózásokkal viszik előre a nyomozást. Ettől folyamatosan agyvérzést kap a polgármester, és elkezdni hívogatni a mindig ideges rendőrfőnököt, aki elveszi a két főhős jelvényét és másnak adja át az ügyet.

Természetesen a két zsaru a makacs igazságérzetétől hajtva titokban tovább nyomoz, a néző pedig mindkettőjük múltját, családját, stb. megismeri a fontos dramaturgiai pontokon. A páros ezúttal már nem rombolja le a fél várost, és szépen egymáshoz csiszolódik a sok lövöldözés meg viccelődés közepette, így a végén nemcsak sikeresen megoldják a szövevényes bűnügyet, de országos cimborák lesznek.

Érdekesség, hogy míg Danny Glover személye kezdettől fogva biztos volt Murtaugh-ként a Halálos fegyver stábjában, addig Riggs szerepét Harrison Fordtól és Kevin Costnertől kezdve Richard Gere-en és Charlie Sheenen át Patrick Swayze-ig minden menő hollywoodi sztárnak felajánlották, de egyiküknek sem kellett. Bruce Willis viszont a castingon hullott ki, de később a Die Hard 3-at végül az egyik kidobott Halálos fegyver-folytatásból forgatta le (ezért is volt mellette fekete segítőtársként Samuel L. Jackson). Persze más filmekben is visszaköszönt később Riggs és Murtaugh: a Halálos fegyver sikerét lovagolta meg többek között az 1988-as Vörös zsaru, az 1989-es Tango és Cash, az 1995-ös Bad Boys, a 2005-ös Durr, durr és csók és a tavalyi Rendes fickók is. Nézzük, miket csíphetünk el ezek közül a héten a tévében!

Hétfő: X-akták - Hinni akarok

Ha két totálisan ellentétes mentalitású, közönségkedvenc nyomozót kellene mondani a szórakoztatóiparból, Riggs és Murtaugh mellett valószínűleg Muldert és Scullyt említenék meg a legtöbben. Nem véletlenül, hiszen Chris Carter zseniálisan gyúrta össze a '90-es évek legnépszerűbb tévésorozatában a korszak legmeghatározóbb trendjeit: a buddy cop filmek egymást heccelő zsarupárosait, a frissen megszűnt hidegháborút, az ufóhisztériát, a konteókat, a korszak tudományos-technológiai szenzációit (klónozás, mobiltelefon, internet és társai) az olyan, minden gyerek fantáziáját megmozgató, mitikus lényekkel, mint a jeti vagy a csupakabra. 

Az X-akták két főszereplője még a nemrég leforgatott 10. évadban is tűz és víz volt. Fox Mulder, az FBI egykori sztárügynöke egy kanapén alvó, pornófüggő, nemtörődöm figura lett, aki a húga eltűnése óta mániákusan a végére akar járni minden létező UFO-észlelésnek és furcsa genetikai mutációnak, vagyis mindennek, amiket más nyomozók egyszerűen csak elsüllyesztenek a megoldatlan X-akták közé. Az FBI igazgatósága Mulder mellé rendeli az orvos végzettségű Dana Scullyt, hogy az ügynöknő a tudomány szemszögéből adjon racionális magyarázatot Mulder téveszméire. Csakhogy ahogy haladunk előre a történetben, egyre inkább kibontakozni látszik egy bonyolult konteó, amiben az űrlényekkel titokban szövetségre lépő árnyékkormány egy titkos inváziót készít elő.

Kedd: Megint 48 óra

Walter Hill 1982-es klasszikusának 1990-ben készült folytatása. Jack Cates (Nick Nolte) ugye korábban egy rendőrgyilkosság ügyében nyomozott, amelynek a szálai a maffiához vezettek. A gengszterek ellen viszont senki sem mer tanúskodni, ezért Cates a maffiózó régi emberei között kezdett el keresgélni: hamis papírokkal kihozta a sittről 48 órára a nagydumás csirkefogót, Reggie Hammondot (Eddie Murphy), akivel nagy röhögések és sok lövöldözés árán sikeresen megoldotta az ügyet.

A második részben Reggie Hammond és Jack Cates ismét a feje tetejére állítja San Franciscót, hogy elcsípjenek egy ravasz drogbárót. Jack-et felfüggesztik a rendőrségtől, a maffia vérdíjat tűz ki Reggie fejére és a Porschéjét is szilánkokra robbantják. Hőseink vissza akarják kapni a régi életüket, de ehhez 48 órán belül el kell kapniuk egy bűnözőt.

Szerda: Starsky és Hutch

Az 1975-ös Starsky és Hutch tévésorozat alapozta meg a buddy cop zsáner '80-as és '90-es évekbeli népszerűségét - így szinte csak idő kérdése volt, hogy a kör bezáruljon, és mozifilm készüljön a tűzpiros Ford Gran Torinóval száguldozó zsarupáros kalandjaiból.

 

A 2004-es moziváltozatban Paul Michael Glaser helyett Ben Stiller alakította David Starskyt, a makacs bűnüldözőt, aki gyorsabban váltogatja a nyomozótársait, mint a sebességet a kocsijában. A társa, Ken Hutchinson (Davis Soul helyett Owen Wilson) is hasonlóan laza fickó, így valóságos csoda, hogy egy készséges pompomlány és a striciruhás Snoop Dogg segítségével képesek megoldani a film végéig egy szövevényes gyilkossági ügyet.

Csütörtök: Hátulgombolós hekus

A buddy cop filmek műfaján belül is létezik két külön szubzsáner: amikor a nagymenő nyomozó nem egy másik nagymenő nyomozóval viccelődik, hanem vagy egy kutyával, vagy egy kiskölyökkel kénytelen együtt dolgozni. Előbbire jól ismert példa Tom Hanks 1989-es klasszikusa, az Egyik kopó másik eb, illetve az ugyanebben az évben mozikba került Jams Belushi-film, a Kutyám, Jerry Lee.

A gyerekkel nyomozós filmek között pedig mindenképp meg kell említeni Ötvös Csöpi és Piedone mellett Arnold Schwarzeneggertől az 1993-as Az utolsó akcióhőst, amit a Halálos fegyver 1-2 rendezője, Shane Black írt, és amiben gyönyörűen kiröhögi azt a vicceskedve nyomozós műfajt, aminek 1987-ben ő rakta le az alapjait. Szintén 1993-as, de Arnoldék akciófilm-paródiájánál kicsit gyengébb Burt Reynolds családi vígjátéka, a Hátulgombolós hekus, amiben a morcos nyomozó kénytelen együtt dolgozni egy vagány 8 éves kisfiúval (Norman D. Golden), mivel ő az egyik fontos bűneset egyetlen szemtanúja.

Péntek: Zootropolis

Ez elsőre egy cuki állatkákkal zsúfolt, vicces nagyvárosban játszódó Disney-mese, olyan kötelező tanulságokkal, mint hogy a jó mindig legyőzi a gonoszt, nagy bajban ismerszik meg az igaz barát, sose ítélj a külső alapján, fogadd el olyannak a másikat, amilyen, és persze ne hagyd, hogy bárki lebeszéljen a nagy álmod megvalósításáról! A szirupos hollywoodi máz alatt viszont egy eszelősen jó buddy cop mozit rejtettek el az alkotók.

A rendőrakadémia eminens nyuszilánya és a jószívű, de mindig valami zsiványságon agyaló róka itt is folyamatos zrikálják egymást, de azért persze felgöngyölítik a film végére azt a szövevényes bűnügyet, ami alapjaiban veszélyezteti a növényevő és növényevőket evő ragadozók békés egymás mellett élését. Ráadásul ez a furcsa páros is simán van olyan szórakoztató, mint a Halálos fegyver zsarui, úgyhogy reméljük, a Disney már készíti a folytatást!

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu