Isten éltesse Danny Elfmant, Tim Burton állandó alkotótársát! Hallgassuk meg a legjobb muzsikáit.
Forbidden Zone
Danny Elfman popzenészként kezdte a The Mystic Knights of the Oingo Boingo nevezetű avantgárd bandában, amit a bátyja, Richard alapított 1973-ban. A totálisan agyament horror-musical-valami, a Forbidden Zone a banda művészeti törekvéseiből nőtte ki magát - ha mindenáron hasonlítani akarjuk valamihez, akkor a film olyan, mint a Rocky Horror Picture Show sokkal olcsóbb és sokkal-sokkal betegebb változata. Elfman a zenén kívül egy aprócska szerepet is vállalt, Sátánként kedélyesen zongorázik és énekel.
1979-ben átvette az Oingo Boingo vezetését (ennyi maradt a cirkalmas névből), és a new wave zenekar szép sikereket aratott a '80-as években, nótáik igazi klasszikusokká váltak. Több filmben is hallhatjuk egy-egy számukat, például a Szellemirtókban, a Ford Fairlane kalandjaiban vagy a Stranger Thingsben.
Batman visszatér
Íme a tökéletes Batman-film, aminek csodálatos zenéje önállóan hallgatva is csodálatos élményt nyújt - Elfman számos zseniális filmzenét komponált, de mind közül a Batman visszatér a legjobb és legteljesebb, az első hangjegytől az utolsóig hátborzongatóan tökéletes.
Ollókezű Edward
Elfmannek kétségkívül a '80-as, '90-es évek fordulója volt az egyik legtermékenyebb és legjobb időszaka. Burtonnel a két Batman között az Ollókezű Edward zenéjén dolgozott, és nagyjából itt hallható először a maga teljességében a komponista filmzenei stílusa - és máris remekművet alkotott.
A sötétség serege
A Darkman után Elfman másodjára dolgozott együtt Sam Raimivel, bár a Gonosz halottak harmadik részének zenéjébe csak besegített: a viccesen idióta csontvázharcosok masírozásához komponált hatásos aláfestést. Egyébként ebből a korszakból - szintén a 80-as, 90-es évek fordulója - nagyon nehéz válogatni, mert szinte mindegyik munkája remek: Darkman, Dick Tracy, Szellemes karácsony, Az éjszaka szülöttei - talán ezek a legjobbak.
Mesék a kriptából
Elfman a tévének is dolgozott: neki köszönhetjük többek között a Burton szellemében készült Batman- rajzfilmsorozat, a Simpson család, no meg a Mesék a kriptából főcímzenéjét.
Karácsonyi lidércnyomás
Van olyan, aki nem fújja kívülről a zenéjét? Elfman énekli Jack dalait, és még két másik szerepben is az ő hangját hallhatjuk.
Pókember
Az elbaltázott főszereplőválasztás ellenére Raimi első két Pókembere - különösen a második - a mai szuperhősfilmek viszonylatában is jól sikerült darabok, csakúgy, mint Elfman muzsikája.
Charlie és a csokigyár
Roald Dahl őrült meséjének feldolgozásához őrült muzsika dukál, és Tim Burton filmjében az umpalumpák dalaival Elfman ismét kiélhette popzenészi hajlamait is.
Halott menyasszony
Noha Tim Burton második egész estés stop-motion animációs filmje (és az első, amit ő rendezett, hiszen a Karácsonyi lidércnyomás a Coraline és a titkos ajtót is jegyző Henry Selick munkája) nem lett széles körben olyan népszerű, mint a télapóként trollkodó csontváz története, de ugyanúgy csodálatos, és technikailag még pazarabbul kivitelezett. Nézzétek a menyasszony grimaszait!
Malac a pácban
Elfman munkássága zömmel horrorokból, gótikus rémmesékből és képregényfilmekből áll, a Malac a pácban azonban egy teljesen hagyományos, aranyos gyerekfilm - ennek megfelelően az aláfestés is halál aranyos, persze a komponista jellegzetes hangzása azért könnyen felismerhető.
Alice Csodaországban
És akkor a vég: a jócskán félrement, ám valamilyen szürreális okból borzalmasan sok pénzt termelő Alice Csodaországban szomorúan bizonyítja, hogy Tim Burton és Elfman is kiégtek. Bár ez a főcímdal már erősen maníros, a későbbiekben a zeneszerző sajnos már ezt a szintet sem tudta hozni. Legújabb zenéin érezhető a kísérletezgetés, hogy szabadulni akar az őt beskatulyázó hangzásvilágtól, ugyanakkor több teljesen jellegtelen, erősen megúszós score-t is írt. Reméljük, azért még visszatér.
