7 dolog amit nem (biztos, hogy) tudtál Bud Spencerről

Bud Spencer reneszánszot élünk, igaz, a testes, idén nyáron 86 éves korában elhunyt olasz színész hazánkban mindig is elképesztően népszerű volt. Ennek is köszönhető, hogy kissé leporolt formában újra a magyar mozikba kerül 1977-es, Terence Hillel közösen készített krimivígjátéka, a Bűnvadászok.

Csodagyerek!

Bud Spencer Carlo Pedersoli néven született Nápolyban 1929. október 31-én – ennek megfelelően erős nápolyi dialektust beszélt, ami annyira egyedi nyelvjárás, hogy a filmjeit később gyakran olaszra is szinkronizálni kellett akkor is, ha nem angolul forgatták őket. Édesapjának a 30-as években jól működő vasgyára volt a nápolyi kikötőben, így a családnak jól ment a sora, ám amikor Carlo 7 éves lett, egy váratlan katasztrófa szinte földönfutóvá tette őket. A kikötőben horgonyzó egyik hajó egy baleset során felrobbant, és az egész gyár vele együtt leégett. A kis Carlót amolyan csodagyereknek tartották, korengedménnyel, ötévesen került iskolába, mert négyévesen már profin olvasott. Az ötödik osztályt átugrotta, tizenhat évesen már a római egyetem vegyészkarán tanult, majd később a jogi karra váltott, ahol le is diplomázott, bár sosem praktizált.

Az arcomat ne!

Nyolc évesen lett tagja a helyi úszóklubnak, ahonnan aztán Rómába igazolt. Alig 20 évesen, 1949-ben mellúszásban olasz bajnoki címet nyert, majd ő volt az első olasz úszó, aki 1950-ben egy perces időn belül teljesítette a 100 méteres gyorsúszás távját. Úszóként az 1952-es Helsinki és az 1956-os Melbourne-i olimpián is indult olasz színekben, de vízilabdázóként is a világélvonalhoz tartozott, az olasz vízilabda-válogatottal 4. helyezést ért el az Európa-bajnokságon, az utolsó meccsét a Kárpáti György és Gyarmati Dezső fémjelezte magyar válogatott ellen vívta – a magyarok még emlékeznek rá, hogy a meccs előtt megkérte őket, vigyázzanak az arcára, mert pár nap múlva színészkedni fog. Nagy focidrukker volt, és természetesen mindvégig a Napolinak szurkolt.

Honnan a név?

Az első produkció, amiben szerepelt egy 1950-es olasz film, a Quel fantasma di mio marito volt, majd egy évvel később az MGM Rómában forgatott szuperprodukciójában a Quo Vadis?-ban (1951) a császár praetorianus testőrségének volt a tagja, természetesen itt szöveg nélkül, mereven maga elé nézve. Az 1950-es években és a következő évtized első felében csakis hazai filmekben játszott apró szerepeket. Művésznevét a kedvenc söre (Budweiser) és kedvenc színésze (Spencer Tracy) neveiből alkotta meg 1967-ben, amikor feleségével, Maria Amatóval kiköltözött Amerikába, feltehetőleg producer apósa rábeszélésére, és ekkor indult be igazán a pályafutása – és ekkor növesztette meg a szakállát is. Igaz, egy másik változat szerint hiszen barátai már korábban ráragasztották a Buddha megszólítást, így végül keresztnévnek a Buddha első szótagját választotta.

Páratlan páros

Bud Spencer neve sokáig összefonódott a 10 évvel fiatalabb Mario Girottival, aki később a Terence Hill néven vált ismertté. Hillel összesen 20 filmet készítettek, elsősorban westerenek és krimivígjátékokat – mint a most újra bemutatott Bűnvadászok -, gyakorlatilag ugyanarra a megunhatatlan receptre. Hill volt a nagydumás, kicsit simlis fazon, Spencer pedig a szűkszavű, megingathatatlan fickó, aki mindig kihúzta társát a csávából, és akit nehéz volt kihozni a sodrából, de ha mégis, akkor kő köven nem maradt. Igaz, az első két filmjükön nem is találkoztak, csak utólag, Amerikában az első közös munkájuk forgatásán találkozva jöttek rá, hogy mindketten szerepeltek a filmekben. Utolsó közös filmjüket közel tíz év kihagyás után, 1994-ben forgatták, amikor ismét összeállt a legendás páros a Bunyó karácsonyig leforgatására, ezután útjaik végleg különváltak. 2010-ben Terence Hillel együtt megkapták az olasz Oscarnak számító David di Donatello-díjat.

Több lábon

Bud Spencer már akkor is több lábon állt, amikor filmes karrierje még javában dübörgött. Filmjei közül soknak ő írta társszerzőként a forgatókönyvet vagy a dialógusok egy részét, de számos bejegyzett találmánya is volt és több zenei albumot is kiadott. A Mindent bele, fiúk! (1972) forgatásán beleszeretett a repülésbe, elvégezte a megfelelő tanfolyamokat és képzett gyakorló helikopter és repülőgép pilóta lett. Hamarosan, 1984-ben, amikor a színésze karrierje már belassult, megalapította saját légifuvarozó társaságát, a Mistral Airt, amit később azért adott el, hogy egy gyermekruházati vállalkozásba kezdjen, amihez saját textilüzemet is vett, de volt saját étteremlánca is, a Bud Food.

Politikus még nem volt

Spencer 2005-ben az akkori miniszterelnök, Silvio Berlusconi személyes rábeszélésére jelöltként indult Lazióban a regionális tanácsnokok választásán a Forza Italia jobboldali párt színeiben, amit ő így kommentált. „Életem során már mindent kipróbáltam. Mindössze három dolog van, ami még sosem voltam: balett táncos, zsoké és politikus. Mivel az első két foglalkozás az én testalkatommal szóba sem kerülhet, úgy döntöttem, belevetem magam a politikába." Spencer az erről szóló bejelentést egy bizarr sajtótájékoztatón tette meg egy római szálloda dísztermében. Itt szinte meg sem moccant, alig mondott valamit pár közhelyen kívül a családi értékekről. A színész két oldalán egy-egy, nála jóval kisebb Forza Italia pártfunkcionárius ült, és az újságírók arra vártak, hátha kiderül, hogy ez is csak egy vígjáték és Spencer összekoccintja a két pasas fejét, ahogy filmjeiben szokta – de erre nem került sor. A kaland csúfos bukással ért véget, Spencer ellenfele jócskán rávert a választásokon, és 2006-ban Berlusconi és párja is elbukta az országos választásokat.

Hol sztár?

Bár Bud Spencer - és Terence Hill - kétségkívül világsztár volt, neve nem mindenhol volt igazán ismert. 70-es évek közepétől kezdett rá felfigyelni a világ, azon belül is Németország és Magyarország, ahol pillanatok alatt ikon lett belőle, a tengerentúlon pedig főként Brazíliában számított népszerűnek. Filmjei nálunk nem sokkal az olasz premier után kerültek a mozikba, ami akkoriban ritkaságnak számított „nyugati” filmek esetében. A magyar rajongókkal Bud Spencer mindig is szoros kapcsolatot ápolt, hiszen nálunk komoly kultúrája van a Piedone-filmeknek, tematikus napokkal, ahol a karakter kedvenc babos kajáit készítik, nonstop filmeket néznek és különféle kegytárgyak is vásárolhatók. A színész követte filmes világunkat is: amikor a Saul fia Oscart kapott, magyarul kívánt jó reggelt követőinek, és gratulált a legjobb idegen nyelvű filmért járó díjhoz. 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu