A 6 kedvenc túszfilmünk a vígjátéktól a véres drámáig

A Jodie Foster rendezte Pénzes cápa a pénzügyi guru George Clooney túszul ejtésének története, de a mozivásznon raboltak már el egy egész követséget, hajó legénységét, nagyszájú banki alkalmazottakat és egy fél lánykollégiumot is.

Az Argo-akció (2012)

1978-ban az iráni iszlám forradalom elűzte a nyugatbarát uralkodót, majd egy évre rá a felheccelt tömeg megrohanta a teheráni amerikai nagykövetséget, túszul ejtve az ott dolgozó diplomatákat, kirobbantva a 444 napos túszdrámát.

Az akció idején azonban hat embernek sikerült megszöknie, és elrejtőznie, a titkosszolgálatra várt a feladat, hogy kimentse őket az ellenséges országból. A túszmentést a CIA – valójában a semleges kanadai kormány – egy filmforgatás előkészületének álcázta, és némi feszültségkeltés után sikerrel is jártak, nem úgy, mint a követségén őrzött társak megmentésére indított katonai akció.

A film nagy meglepetése valójában a rendező/főszereplő Ben Affleck, aki ugyan lazán bánt a történelmi tényekkel, de immár harmadik rendezését tökéletesen oldotta meg – jutalma három Oscar-díj lett, a legjobb filmnek, a legjobb adaptált forgatókönyvnek és a legjobb vágásnak járó szobrok.

Phillips kapitány (2013)

Ha valaki jól tud túszdrámát rendezni, az Paul Greengrass, aki már A United 93-as című 9/11-es munkájával is bizonyította, hogy nemcsak otthon van a műfajban, hanem mestere is annak. Tudjuk, hogy a címbéli Richard Phillips túlélte kalandját a szomáliai kalózokkal, hiszen az ő könyvéből készült a film, mégis a történet minden egyes mozzanata elképesztő izgalmat és feszültséget hoz.

2009-ben járunk, egy nappal azután, hogy az Amerikai Tengerészeti Hivatal figyelmeztetést ad ki az Adeni-öbölben portyázó kalózok miatt, amikor támadás éri a Maersk Alabama nevű, afrikai segélyszervezeteknek árút szállító teherhajót. Miközben a legénység elbarikádozza magát a gépházban, Richard Phillips kapitány hosszú tárgyalássorozat után túsznak ajánlja magát a legénység szabadságáért cserébe.

Mondtuk már, de nem lehet elégszer, hogy Tom Hanks élete talán legjobb alakítását nyújtja a címbéli tengerészkapitányként, és a film utolsó öt percét, amikor az akció már lecsengett és hősünk végre nyugodtan félhet, tanítani kéne.

Kánikulai délután (1975)

Íme a recept a világ legpocsékabb bankrablásához: a három kezdő rablóból az egyik közvetlen az akció előtt gondolja meg magát, a kasszában alig van valami pénz, a rendőrség azonnal a helyszínen terem és lehetetlen a menekülés, így minden bennlévőt túszul kell ejteniük, odakint pedig elviselhetetlen hőség tombol, és a média képviselői is felbukkannak.

A jó hír az, hogy az elkövetők egészen szimpatikus fickók és a pénz jó célra kell, egyikük partnerének nővé operálásához. Mindez valóban megtörtént 1972 augusztusában, de ami még fontosabb, itt nyújtotta életének talán legjobb alakítását az ekkor még elképesztően tehetséges Al Pacino, aki kicsit sem hasonlít arra a modoros ripacsra, akivé napjainkra vált – és ne felejtsünk el megemlíteni a másik rablót alakító, fiatalon elhunyt John Cazalét sem.

A film méltán kapta meg a legjobb eredeti forgatókönyvért járó Oscar-díjat – tulajdonképpen a hat jelölésből ennél sokkal több szobrot is kaphatott volna. És egy kis érdekesség: Pacino csakis azért vállalta el a főszerepet, amit egyszer már elmondott, hogy azt ne nagy riválisa, Dustin Hoffman kapja.

Fargo (1996)

Az emberrablások zömét nem profi bűnözők, hanem ostoba fajankók hajtják végre, és ennek megfelelően gyakorta kiszámíthatatlan a végeredmény, és gyakori a tragédia: ezt illusztrálja tökéletes módon a Joel Coen és Ethan Coen két Oscar-díjjal is jutalmazott éjfekete vígjátéka.

Hőse a kisvárosi autókereskedő (William H. Macy, akit a Jóisten is az ilyen szerepre teremtett. Eredeti ötlettel akarja egyenesbe hozni zűrös pénzügyeit: két piti csirkefogóval elraboltatja feleségét, hogy váltságdíjat zsarolhasson ki dúsgazdag apósától. Az emberrablók azonban nemcsak az átlagnál is sötétebbek, de pszichopata gyilkosok is, és csak úgy mellékesen agyoncsapják túszukat.

A komikus alaphelyzet véres tragédiába fordul - s az egészet az áldott állapotban lévő helyi seriffnőnek kell felgöngyölítenie. Coenék mesterműve a 90-es éve egyik legjobb filmje is egyben, tökéletes szerkesztéssel, csodálatos figurákkal és alakításokkal, fantasztikus képi világgal és hajmeresztő fordulatokkal!

Túsztörténet (1989)

Van ám nekünk is igazi túszdrámánk, ami természetesen valóban megtörtént esetet dolgoz fel, a maga jellegzetes kisvárosi szocialista hangulatával. 1973-ban Balassagyarmaton a helyi határőr parancsnok két kamasz fia lopott fegyverrel túszul ejtett tizennyolc lányt a kollégiumban, bezárkózva velük az egyik hálószobába.

Semmi mást nem akartak, mint nyugatra menni – ironikus módon pont apjuk beosztása miatt nem kaphattak ehhez útlevelet. A lányok kivégzésével fenyegetőznek, amennyiben nem teljesítik követeléseiket: pénzt és egy repülőgépet kérnek a lányok életéért cserébe, hogy nyugatra mehessenek.

A rendőrség lezárja a várost, a kollégiumot különleges osztag veszi körül, az ügy érzékenysége miatt a fővárosból leutazik a pártvezetés és a legjobb mesterlövészeket rendelik ide. Gazdag Gyula izgalmasan és színesen dolgozta fel az esetet, amelyről a rendszerváltásig csak keveset lehetett tudni. Az operatőr Ragályi Elemér volt, az idősebb testvért pedig a korszak nagy kedvence, Berencsi Attila vagyis Beri Ary játszotta.

Arizonai ördögfióka (1987)

Nem kell minden túsztörténetnek és emberrablásnak szomorúnak, feszültnek és tragikusnak lennie, és erre a listán már szerepelt Coen testvérek korai munkája a legjobb példa. Hőse egy többszörösen visszaeső, igazi pancser bűnöző és egy jólelkű rendőrnő, akik egymásba szeretnek, össze is házasodnak, ám nem lehet gyerekük.

Sebaj, rabolnak maguknak egyet - mégpedig a bútormágnás, Nathan Arizona ötösikrei közül az egyiket. Ennyi gyerek között talán nem tűnik fel a szülőknek, hogy egy hiányzik, gondolják ezek a zsenik, pedig erről szó sincsen. A bútormágnás ugyanis egy kegyetlen fejvadászt szabadít rájuk, így a pár a rabolt babával menekülni kénytelen.

Ha másért nem, a sovány, bajuszos, kócos hajú – és ez még igazi haj volt – és komikusnak sem utolsó Nicolas Cage miatt mindenképp érdemes megnézni, és a nagyszerű dumákért, de akcióvígjátéknak is tökéletes!

 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu