A csadoron túl

A hiradóból ismert Irán egészen más, mint amit a moziban megismerhetünk, és nem árt tudni. hogy az iráni film igazi márkanév!

Bár Iránt a hírekben rendszerint csak negatív fényben láthatjuk, legyen szó demokratikus tüntetések véres leveréséről, a konzervatív klerikális uralomról vagy a terrorizmus támogatásáról, van az országnak egy másik arca is  A 78 milliós Iszlám Köztársaság évente több mint 120 nagyjátékfilmet „állít elő”, amelyek zöme kommersz vígjáték vagy krimi, de készülnek olyan alkotások is, amelyek rendre a nagy nemzetközi filmfesztiválok igazi sztárjaivá válnak – bár készítőiket nem mindig éri ezért dicséret odahaza. Ilyen a rendezéstől eltiltott Jafar Panahi a héten a mozikba kerülő Taxi Teheránja is – és még egy sor más alkotás a közelmúltból. Ezek közül szemeztünk most. 

Taxi Teherán



Jafar Panahi világhírú rendezőt ((A kör, A fehér léggömb) hosszú évekre eltiltják a rendezéstől, mivel mondanivalója nem illett a nemzeti együttműködés helyi rendszerébe, mire ő már a harmadik filmjét gyártja el zsinórban, gerillamódra, amelyek az országból kicsempészve rendre nagy nemzetközi fesztiválok attrakció lesznek. A Taxi Teherán egyrészt főhajtás főváros lakói előtt, akik a taxisofőr szerepébe bújt rendező autójában utaznak, másrészt annak a parafrázisa, miként maradhat az ember akkor is alkotó, a véleményét kifejező lény, ha a rendszer, amelyben él már mindentől eltiltja. A taxiban különböző figurák fordulnak meg: művészfilmek kalóz DVD-ivel seftelő törpe, babonás öregasszonyok, egy balesetet szenvedett pár, a rendező cserfes unokahúga és még a védőügyvédje is, szórakoztató, de egyben elgondolkodtató mozaikot alkotva.  

Nader és Simin - Egy elválás története (2011)



Ez az első és egyetlen Oscar-díjas iráni film, a többi rangos díjról nem is beszélve, amely az eltűnőben lévő polgárság belső megosztottságát és konfliktusait tárja elénk egy felbomlóban lévő házasság képein keresztül. Nader és Simin középosztálybeli pár a mai Teheránban. Simin válni akar a férjétől, mert az nem hajlandó elhagyni az országot és hátrahagyni Alzheimer - kóros édesapját. Amikor a nő elköltözik, Nader felvesz egy mélyen vallásos gondozónőt, ám egy nap mégis arra ér haza, hogy apja magatehetetlenül fekszik az ágya mellett. Az ügyből per kerekedik, ami miközben a szereplők céljai, szándékai állandóan változásnak, talán még saját maguk számára is. A tettek mögött feltételrendszerek és motívumok egész sora húzódik meg, aminek felfejtése a vizsgálóbíró feladata.

A Port.hu értékelése: 8.3

Elly története (2009)

Azt hinnénk, hogy az irániak a bazárból rögtön a mecsetbe mennek, majd egy Amerika ellenes tüntetésre, és utána haza, pedig nagyjából ugyanúgy élnek, mint mi, például üdülni mennek, a hegyek közé síelni vagy a tengerpartra fürödni. Az utóbbit tervezi egy szimpatikus nagyvárosi társaság is, de már az első perctől kezdve mindig becsúszik valami a számításukba, például az, hogy velük tart egy alig ismert lány, egy Elly nevű tanárnő, akinek egyik percről a másikra nyoma veszik. A Nader és Siminnel ismertté vált Asghar Farhadi filmje nem magára az eltűnésre koncentrál,, hanem arra, miként volt lehetséges, hogy a lány egyáltalán ott legyen - Iránban ugyanis egy fiatal nőnek nem illik csak úgy betársulnia idegenekhez. Elly-t az azóta Franciaországban élő gyönyörű Golshifteh Farahani alakítja, akit egy félmeztelen portré miatt szabályosan kitagadtak hazájából.

A Port.hu értékelése: 8.1

Persepolis (2007)

Ha valaki tényleg kíváncsi Iránra, rövid kulturális és történelmi gyorstalpalót vehet az országból Marjane Satrapi egészestés animációs filmjén keresztül, aki elmeséli, milyen volt az élet Teheránban a forradalmat megelőző időktől kezdve napjainkig. Megtudhatjuk, milyen kislánynak, majd nőnek lenni Teheránban, nyugati zenét hallgatni, nyitottnak lenni a világ felé és elmondani a véleményünket,  és végül azt is, milyen otthagyni és még mindig szeretni ezt a mások által kisajátított hazát. Satrapi Ryan Reynolds főszereplésével készült legújabb filmje, A hangok az elmúlt év egyik legbizarrabb alkotása, de a rendezőnő főműve mindig is ez a bölcs fekete-fehér rajzolt csoda lesz.

A Port.hu értékelése: 8.5

Pályán kívül (2006)

Bár az iráni forradalom és azt követő konzervatív vallási fordulat után a futball háttérbe szorult Iránban, sőt, számos játékost ki is végeztek, mára a sport újra elképesztően népszerű az országban, és a szurkolók közt rengeteg nő is van. A gond csak az, hogy a nők nem mehetnek be a meccsekre, pláne kíséret nélkül. A filmkészítéstől azóta eltiltott Jafar Panahi olyan fiatal lányok történetét meséli el, akik álruhában próbálnak bejutni egy mérkőzésre, de már a bejáratnál lebuknak és őrizetbe veszik őket, és az egész meccset kénytelenek odakint, egy rendőrautóban ülve végighallgatni, és végig kell hallgatniuk a rájuk vigyázó katonák kommentárját, akik semmit nem tudnak a fociról. A Pályán kívül egy körmönfont komédia, amely az iráni, női jogok semmibe vevését illusztrálja, a foci pedig csak ürügy mindehhez.

A Port.hu értékelése: 8.3

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu