Joe Wright eddig három mozifilmet rendezett, és ebből kettő olyan kosztümös-romantikus siker volt, mint a Büszkeség és balítélet, illetve a Vágy és vezeklés. A Hanna valami egészen más, de a jelek szerint Wright az akcióműfajban is otthonosan mozog.
Az ifjú hókirálynő
A kamasz Hanna (Saoirse Ronan) a végtelen hómezők gyermeke, apjával, a volt CIA-ügynökkel (Eric Bana) él egy kis erdei faházban Finnország sarkkörön túli részén. Amikor épp nem szarvasra vadászik, akkor apja arra képezi ki, hogy késsel és puszta kézzel egyaránt hatékonyan vegye fel a küzdelmet bárki ellen. A civilizációtól távol arra is jut idő, hogy megtanuljon néhány idegen nyelvet, esténként pedig a tűznél egy lexikon segítségével ismerkedik a világgal. Amikor úgy érzik, hogy eljött az idő, mindketten – külön-külön – útra kelnek, hogy végrehajtsák a küldetést, amelyre tizenhat éven át készültek. Ehhez azonban Wiegler ügynöknek (Cate Blanchett) is lesz néhány szava.
A kis gyilkos hableány
[img id=286514 instance=1 align=left img]A Hanna – Gyilkos természet azért jó film, mert kreatív módon ötvözi a kőkemény akciószálat, valamint a kamaszlány világra történő rácsodálkozását és az első szárnypróbálgatásokat bemutató vonalat. Ráadásul az eltérő, de szerves egészet képező műfaji alkategóriákat egyformán színvonalasan jeleníti meg. A közelharcok jól koreografáltak, izgalmasan fényképezettek, az összhatást pedig pazarul turbózza fel a Chemical Brothers székbeszegező zenéje.
A film fő mozgatórugója mégsem ez, hiszen ha csak ennyi lenne, már öt perccel a vége felirat után elfelejtenénk. És itt válik fontossá, hogy Joe Wright rendezőnek milyen jó érzéke van az emberi lélek rezdüléseinek ábrázolásához. Az önmagukban is erős akciójelenetek között ugyanis tanúi lehetünk egy kamaszlány élettel való ismerkedésének. Először lát családot, fiúkat, de tévét és villanykapcsolót is. És ez ugyanaz a kamaszlány, aki amikor kell, feltartóztathatatlan gyilkológéppé válik. Saoirse Ronan tökéletes választás volt a szerepre, abszolút hiteles egyszerre "Nikitaként" és ártatlan lánykaként, aki nagy, kék szemekkel bámul a világ szépségeire. Ha azonban küzdeni kell, nyomban acélosra változnak azok a szemek. Hab a tortán, hogy az alkotók a helyszíneket is remekül választották ki – hófödte tajga, arab kősivatag, hi-tech támaszpont, bohém kemping, lepusztult lakótelep, mesebeli park –, így minden jelenet még inkább emlékezetes marad.
Juliska és a vasorrú bába
A címszereplőt alakító Saoirse Ronant már méltattuk, de érdemes még róla megemlíteni, hogy a Vágy és vezeklésben is együtt dolgozott Joe Wright rendezővel, és már akkor, 13 évesen Oscar-díjra jelölték alakításáért. De két évvel később, a Komfortos mennyország-beli szerepéért is számos díjat és jelölést kapott. Biztos, hogy még sokszor fogunk találkozni vele.
A Hanna tulajdonképpen egy "two women show", a férfiak csak mellékszereplők, beleértve az ex-CIA-s apát is. A célpontot és halálos fenyegetést egyaránt jelentő kőkemény ügynöknő bőrében Cate Blanchett hátborzongatóan jó. Ahogy annak idején A Gyűrűk Urában légies tündeként volt tökéletes, most fantasztikusan játssza a jégszívű, gonosz boszorkányt. Ehhez még a grimmes hátteret is megkapja a végén. A mellékszereplők is jó karakterek, Tom Hollander, Olivia Williams, Jason Flemyng és Jessica Barden pedig mindent meg is tesznek, hogy emlékezetessé tegyék a figurákat.
Kinek ajánljuk?
- A nem egy kaptafára készült akciófilmek kedvelőinek.
- Akik kíváncsiak rá, hogy Saoirse Ronan mire képes a Vágy és vezeklés, valamint a Komfortos mennyország után.
- Akik egyszerre vágynak erőteljes audiovizuális hatásokra és finom rezdülésekre.
Kinek nem?
- Akit zavarnak a klasszikus mesei utalások egy sci-fi-elemekkel dúsított gyilkolászós filmben.
- Akik csak izmos, borostás, vérfoltos trikós főhősöket fogadnak el egy akciófilmben.
- Akik csak a forgatókönyv apróbb zökkenőire képesek figyelni.
7,5/10
