A játékzenében van az üzlet

  • PORT.hu

Míg a filmzeneipar nem sokat változott az utóbbi időben, addig a játékzene ipara jelentősen átalakul. Hiába, ahol több a pénz, ott nagyobb a mozgolódás. A dalszerző.hu-n jelent meg egy interjú Alpár Balázs zeneszerzővel, amit mi is szemlézünk.

Alpár Balázs 2008-ban szerzett zeneszerzés diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ezzel párhuzamosan a bécsi Zeneakadémia média-zeneszerzés és jazz szakán is folytatott tanulmányokat. Sok stílusban kipróbálta már magát, a Müpa szignáljait is ő szerezte, de a dalszerző.hu cikkében elsősorban a film, sorozat és játékzenék világáról mesélt a Soundtrack Cologne, filmzenével foglalkozó konferencia apropóján, ahol egyetlen magyarként vett részt.

A kép a Szakadás c. kisjátékfilmből származik, melynek zenéjét Alpár Balázs szerezte

Alpár Balázs szerint a magyarok nagyon jók, illetve keresettek a filmzeneiparban; ez mondjuk annak a vitatható előnynek is köszönhető, hogy viszonylag olcsón dolgoznak, de magas szakmai színvonalon.

Mint a cikkben szerepel, a filmzeneipar nem változott jelentősen, a filmzenékre szánt összeg a film összköltségvetéséből nagyjából 1-2 százalék körül mozog. Ennek a fele a zeneszerző bére, a másik fele pedig a „gyakorlati költség”. Egy 3-400 millióból összerakott filmen a filmzene-szerző 1,5-2 millió forintot kereshet. Egy amerikai független filmnél ez az összeg 10-15 millió forint is lehet.

Alpár Balázs kihangsúlyozta, a kapcsolatépítés és az egyéni hang fontosságát. Egy filmzeneszerző ideje nagy részét kapcsolatépítéssel tölti, a fennmaradó időben azonban fontos, hogy a filmzeneszerző munka mellett saját zenéket is írjon, amit nem megrendelésre készít. Ez azért is jó, mert egy kész műhöz tud keresni készülő projekteket, amikhez passzol az ő zenéje.

A sorozatzenéket említve Alpár elmondta, hogy a konferencián előadást tartott Jeff Russo, aki pl. a Fargo zenéjét is írja. Ma már egyáltalán nem másodrangú dolog sorozatzenét szerezni, hiszen az utóbbi időben szinte minden a sorozatokról szól. Russo egyetlen hosszú filmként kezeli az epizódokat, amiket a zenével próbál összefűzni; pl. egy karakter megjelenésekor egy-egy tematikus zene szólal meg.

A legnagyobb változás a játékzenékben történt, amit magyaráz az is, hogy a játékiparban már több pénz van, mint a filmekben. A zenéket pedig komolyan tesztelik a játékélmény tekintetében, és ha két zene közül az egyik csak 1%-kal jobban teljesít a teszteken, akkor a másikat kapásból dobják.

Ennél a műfajnál a játék sztorija és hangulata mellett a játékos aktivitását is szem előtt kell tartani; a különböző zörejeknek, effekteknek bele kell simulniuk a zenébe, jól kell szólniuk együtt. Az akciójátékok kliséi mellett vannak olyan játékok, amik a kísérletező zenét követelik meg, pl. a Journey című játék, amelynek a zenéje, Austin Wintory műve elsőként kapott Grammy-jelölést a játékzenék között.

A játékzenénél Alpár szerint két megközelítés van, a horizontális, ahol a külön játékrészekhez külön készülnek a zenék, a vertikális megközelítésben egy zene szól végig, viszont a különböző rétegek hol elhalkulnak, hol felhangosodnak.