A kis Indy giga nagy szarban

Művészfilmekhez szokott kritikusunknak bejött a Sasszem című akciómozi, házi Indy-rajongónk viszont már megint kiakadt: pedig a főszereplő a kis Indyként befutott Shia LaBeouf.

Dobd el a mobilod, verd szét a géped! - 8/10
barb

Ha az ember hónapok óta csak dán művészfilmeket néz és telítődik a szuperközeli őszinteséggel, akkor különösen jól esik a Sasszem. Nem vagyok egy nagy akciófilm rajongó, de úgy tűnik, nem nagyon maradtam le semmiről: az összeesküvés-elméletes, csúcstechnológiától rettegő műfaj nem lépett túl Isaac Asimovon, az Én, a robot alapkérdését még mindig nem sikerült megválaszolni. A kicsit politikai-, kicsit pszichothriller akciófilm képi világa meg csak a még szétszabdaltabb vágási technikát fejlesztette tovább.

Kövezzetek meg, de egyik főszereplőt sem láttam még egy filmben sem, sőt eleddig egy Caruso-mozira sem ültem be, úgyhogy különösen örültem, hogy egy ilyen kaliberű attrakciót rá mernek bízni Tom Cruise-on kívül másra, és még működik is. A fénymásolós srácot játszó Shia LaBeouf és a szingli anyuka Michelle Monaghan nekem tényleg azt az utca emberét hozta, akit mutatni akartak. Sose látott, szimpi arcok giga nagy szarban. Akkor működött volna csak igazán, ha egy nagyon ismert színész sincs a stábban, Billy Bob Thornton és Rosario Dawson így azért levett a beleélhetőségi faktoromból.

Ha Carusónak az volt a szándéka, hogy rettegjünk a mobilunktól, a bankkártyánktól, az iwiwtől és a fényreklámoktól, akkor nem jött össze, de azért a Sasszem a maga módján elég ijesztő. Főleg, ha megkapargatjuk egy kicsit az ideológiailag elég gyenge lábakon álló sztorit. Mert mi is a Mindenek Felett Álló Központi Számítógép baja? Az, hogy az elnök a tanácsa ellenére felrobbantatott egy tálib temetést és ott ártatlan emberek haltak meg az évek óta körözött terrorista helyett, tehát Amerika vált terroristává, és így a kormányt likvidálni kell. A Michael Moore-os megoldást végül mégsem vállalják be.

A fura politikai áthallásokat leszámítva azért a Sasszem jó kis mozi, egy ideig tuti, hogy életre kelt toronydarukkal fogok álmodni.

Spielberg kedvence még nem akciósztár - 5/10
Szűcs Gyula

Kár, hogy Spielberg végül lepasszolta ezt a filmet D.J. Carusónak, mert utópisztikus sci-fi környezetbe helyezve a Sasszem lehetett volna a Különvélemény 2. Helyette kaptunk egy olyan filmet, amiben a sikert a felkapott főszereplőtől és a látványos akciójelenetektől várja.

Minden műfajból vett át elemeket, de semmit sem használt fel jól. A Sasszem alapvetően egy menekülős thriller, "mindenhol lehallgatnak, mindenki gyanús" Hálózat csapdájában-szerű parával, és annyi politikai összeesküvéssel meg akcióval, ami három filmbe is sok lenne. Az alapszituáció az Összeesküvés-elméleté: a Pentagon konspirátorai a pánikhelyzetre kiszámíthatatlanul reagáló átlagembereket használnak fel a gyilkosságokhoz Bourne-kaliberű profik helyett.

Spielberg megszállottan Shia LaBeoufból akarja kinevelni Hollywood elsőszámú akciósztárját, az új Harrison Fordot, akinek minden filmje százmilliós nyereséget hoz. Míg Harrison Ford tucatnyi filmben is jól hozta az átlagembert, aki többre képes, LaBeouf a Sasszemben csak sodródik az eseményekkel. A film tele van látványos akciójelenetekkel (kedvencem az a Transformersbe illő rész, mikor egy szeméttelepen többtonnás robotkarok dobálják a főhőst meg az autóját), de ezek hosszútávon unalmassá válnak, mert nincs tétjük.

Michelle Monaghan viszont egész kellemes látvány fegyverrel a kézben. A filmben a fiáért aggódó anyukaként keményít be, gyakrabban vállalhatna ilyesmit. Kedvencem, Rosario Dawson is jó a férfiasan kemény ügynöknő szerepében, de ezért kár volt lepasszolni a Zack and Miri Make a Porno főszerepét, bár akciómozival jobban lehet keresni, mint Kevin Smith filmjeivel, és ezeket többen is nézik.