A melegség elfogadása lassú folyamat - Interjú Nádasdy Ádámmal

Költő, nyelvész és meleg. Napjaink egyik legnépszerűbb írója, Nádasdy Ádám, aki nyelvészeti és irodalmi munkásságával egyaránt meghódította az olvasókat, ezúttal a meleg identitás témájáról írt könyvet, A vastagbőrű mimóza címmel. A szerzőt kérdeztük a melegségről, a melegek mai helyzetéről és az új könyvről.

Az új kötet alcíme: Írások, melegekről, melegségről. Jól sejtem, hogy ennek a könyvnek a gerincét az ÉS-ben publikált melegszövegek jelentik, vagy új anyagról (is) van szó?

Igen, a könyv apropóját az adta, hogy 2014 során 4 hetente én voltam az ÉS tárcaírója, s ezeket az írásokat gondolta kötetben megjelentetni a Magvető Kiadó. Ám így eléggé vékonyka lett volna a kötet, ezért beletettem kb. ugyanannyi régebbi írásomat: filmkritikát, esszét, még egy nekrológ is van Allen Ginsberg amerikai beat-költő haláláról.

Miért látta elérkezettnek az időt egy kifejezetten meleg tematikájú könyv megjelenéséhez?

Valójában a tárcákhoz láttam elérkezettnek az időt – a könyv gondolata később jött. Úgy éreztem, bepillantást kell nyújtanom a melegek mindennapi életébe, gondjaikba és örömeikbe, sokszor mulatságos helyzeteikbe.

Hála Istennek ma már ez nem tabutéma, elég sok szó van a melegekről (pro és kontra, de az élet már csak ilyen), és célom volt, hogy a komolyabb etikai, politikai, vallási viták mellé (vagy helyett?) ebben a könyvben a mindennapokról tudósítsak, egy általam jól ismert világból, hiszen magam is meleg vagyok.

Ritka írói teljesítmény, amikor valaki ennyire nyíltan és természetesen tud írni, beszélni a szexuális orientációjáról. Mióta vállalja fel a nyilvánosság előtt a melegségét, illetve korábban is írt róla?

Kb. 1996 óta szólalok meg ez ügyben nyilvánosan, koncentrikusan táguló körökben, eléggé óvatosan tágítva a köröket. Verseket is publikálok, azokban már a 80-as évek közepétől megjelenik a férfiszerelem, de persze a vers természetéből adódóan átszűrtebben, és egy sokkal kisebb olvasói réteg számára, hiszen kortárs költőket kevesen olvasnak.

Milyen reakciókkal szembesült a melegsége kapcsán a nagy nyilvánosság, az olvasók részéről?

Érdeklődést tapasztaltam. A nem melegek – már amennyire erről én egyáltalán értesülök – úgy hallgatnak-olvasnak, mint egy utazót, aki távoli vidékekről tért vissza és beszámol az ott látottakról. De elég sokan említették a 2014-es év során, hogy olvassák a tárcáimat és tetszik nekik. A melegek viszont – ahogy ez már lenni szokott – inkább a részleteken akadtak fenn: hogy ez nem is úgy volt, meg hogy vajon pontosan kire is gondolok, meg hogy akkoriban még az a melegbár nem is létezett stb.

A mindenkori magyar irodalomnak milyen a viszonya a melegséghez? Írtunk, írunk róla? Megjelenik-e a melegség a kortárs irodalomban?

Valamennyire igen, de jóval kevésbé, mint tőlünk nyugatra, a német, francia, angol irodalomban (ezekre van némi rálátásom). De vegyük figyelembe, hogy kevés ember olvas magyarul (a felsorolt nyelvekhez képest), s így értelemszerűen még kevesebb a melegség iránt érdeklődők aránya.

Persze egy kiváló, meleg tárgyú nagy regény (ha íródna ilyen) a puszta művészi értékénél fogva sok indifferens olvasót is megszólíthatna. Szóval, szerintem kevéssé van képviselve irodalmunkban ez a téma – de én nyilván elfogult vagyok.

Ön hogy látja, mennyire elfogadó vagy elutasító a magyar társadalom a melegséggel kapcsolatban? Mikor fogunk eljutni a nyugat-európai meleg kultúra és tolerancia színvonalára?

Szépen lassan. Ez olyan, mint egy vajúdás, amely – remélem – sikeres szüléssel fog végződni. Ahogy megyünk keletebbre, minden némi késéssel történik: így volt ez a nőemancipációval is annak idején. A melegség elfogadása hasonló folyamat. Nézzen a térképre: félúton vagyunk Bécs és Belgrád között. Minden szempontból. A magyar társadalom alapvetően elfogadó, a baj csak az, hogy a szélsőségekkel szemben is elfogadó, azaz olyan kilengéseket tűr meg a melegekkel (és más kisebbségekkel) szemben, ami miatt az egész társadalom kisebbség-ellenesnek tűnik. Ez nekem a fő bajom, hogy a társadalom eltűri az ilyesmiket.

Miért érzik az emberek kihívónak vagy provokációnak azt, ha nyíltan mutatkozik egy meleg pár, vagy ha meleg programokat, fesztivált, felvonulást tartanak?

Ez nagyon messzire és mélyre vezető kérdés, ne kívánja, hogy itt erre érdemben válaszoljak. A másságtól, a kisebbségtől való félelem nagyon különös, de nagyon ősi és mély emberi reakció; a civilizálódás éppen abban áll, hogy ezeket megtanulja a társadalom legyűrni magában. Egy párhuzam: napjainkban történik a testi fogyatékosságtól való viszolygás leküzdése is; szépen kezdjük megszokni, hogy a busz öt percig áll, amíg valaki a kerekeskocsijával fölszáll.

Magyarország hová tartozik a világ „homofób térképén”?

A középmezőnybe. Remélem, nem sodródunk lejjebb. Épp a héten volt Írországban (egy mélyen katolikus országban!) népszavazás a melegházasságról: nagy többséggel megszavazta az ír nép, hogy azonos neműek is köthessenek házasságot. Nálunk sajnos a jelenlegi kormányzat (és talán a közvélemény is) ezt képtelenségnek tartja – miközben lassan a fél Európában legálissá tették.

Önt érték már kellemetlenségek csupán azért, mert meleg?

Nem, hála Istennek.

Nemrég feltettek egy kérdést a miniszterelnöknek, arról, mit üzen a homofóboknak és mit tesz a kormány a melegekért. A miniszterelnök jónak nevezte a jelenlegi helyzetet. Egyetért ezzel? Ön szerint is minden rendben van a meleghelyzettel az országban?

Nagy baj nincsen, ahhoz képest, hogy mennyi és mekkora baj lehetne. De haladást se látok: az imént említettem a melegházasság ügyét.

A meleg olvasók részéről érkeznek visszajelzések az írásaival kapcsolatban? Milyen kapcsolatot ápol a meleg szervezetekkel, közösségekkel?

Sok meleg barátom van, velük szóbakerül ez, az élettársam pedig – aki fiatalabb nálam – nagy facebook-használó. Ő rendszeresen tudósít a meleg „hálózat” vélekedéseiről. Ismerem és szívből támogatom a Háttér Alapítvány tevékenységét, akik sokat tesznek a melegek érdekében, jogsegéllyel is, dokumentációval is. Ők bizony szomorú történetekről is be tudnának számolni; én ebben a mostani könyvben inkább a meleg élet derűsebb oldaláról írtam.

Milyen olvasói reakciókra számít a könyvvel kapcsolatban? Nádasdy Ádámot csak a felvilágosult, toleráns értelmiségi olvas, vagy homofób olvasóra is számít? Lesz ennek a kötetnek valamilyen pozitív hatása a melegek elfogadására?

Tulajdonképpen remélem, hogy mindenféle beállítottságú ember lesz az olvasóim között. Igen, nagyon szeretném, ha előrevinné ez a könyvecske a melegek – pontosabban a melegség – elfogadásának folyamatát.

A szerzőről készült fotók az alábbi alkotók munkái, sorrendben: Patzcai Márk, Csibi Szilvia, Stekovics Gáspár. 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu