A Négyszáz csapáson túl

  • - ij - / PORT.hu

"Néha a mozi csak egy mozi, néha a mozi egy film és megesik, hogy a film olyan élmény, mely felráz és darabokra tép." - írja Lee Shoquist. Egyet kell, hogy értsek vele, az "Ördögök" egyértelműen az utóbbiak közé tartozik. A rendező, Christophe Ruggia saját gyerekkora és két barátja elbeszélései alapján írta a forgatókönyvet, de nagy hatással volt rá Charles Laughton "The Night of the Hunter" című filmje is. Ruggia a megvalósításban nem a dísztelen naturalizmus híve. Spontán előadás és megdöbbentő fényképezés közvetíti a történetet, melyben robbanékony valóság és költői álomvilág közötti jelenetek váltakoznak. Egy kommunikáció nélküli, brutális valóság, melyben két elhagyott gyerek találkozik a felnőttekkel, s egy általuk teremtett öntörvényű álomvilág, melyben rájuk boldog otthon vár.

Egy 12 éves fiú, Joseph és 13 éves nővére, a néma Chloé újra és újra elszöknek a nevelőintézetből, mert az intézet Chloé gyógykezelésére hivatkozva el akarja szakítani őket egymástól. Marseille-be mennek, hogy megtalálják nem létező otthonukat. Chloé különös lény: hol hiperaktív, hol katatón és öccsén kívül senki mást nem bír elviselni a közelében, betegsége autizmusra hasonlít. Joseph csodálja és minden erejével védelmezi a lányt. Nővére számára örökös rejtély annak ellenére, hogy ő ismeri a legjobban. Ruggia a gyerekek világát hihetetlen érzékenységgel és intuícióval ábrázolja. Kapcsolatuk teljes mélységében kitárul: testvériség, szülő-gyerek viszony és szerelem egyszerre. Összenőtt lelkek, sebekkel teli gyerektestek, mint Egon Schiele teremtényei.

Ugyanakkor az "Ördögök" tabu-döntögető lázadó film, "Bonnie és Clyde"-os road movie. Főhősei megszelídíthetetlen szabadulóművészek. A film követi útjukat egyik nevelőotthonból a másikba, majd javítóintézetbe, fogházba, kórházba és földalatti búvóhelyükre is. Látjuk őket egy pszichológussal harcolni, lopás közben az utcán és fiatalkorú bűnözők között. Ruggia végigköveti hősei cselekedeteinek szükségszerű logikáját. Ábrázolja azokat az erőket, melyek a szökés és a bűnözés felé hajtják őket. "Az ilyen gyerekek esetében nem segítség az, ha börtönbe zárják őket. Állandó szeretethiányban szenvednek, ha valaki erőszakkal reagál a cselekedeteikre, akkor ne csodálkozzon azon, ami történni fog. /?/ Be akartam lépni a belső világukba, és nem olyan filmet készíteni, mely kisállatként kezeli őket." - nyilatkozza a rendező.

"Nem akartam nevet adni Chloé betegségének, mert egy tágabb problémáról beszéltem, a gyerekek magányáról és elhagyatottságáról." - fejti ki a rendező, aki a film elkészítése előtt két éven át foglalkozott az autizmussal. Nem tudományos alapon közeledett a betegséghez és munkájához bátorítást kapott autista gyerekektől és családjuktól is. "Az autistákról azt feltételezik, hogy egy teljesen zárt világban élnek. Ennek ellenére néhányuktól levelet kaptam, miután megmutattam nekik a filmet. Az "Ördögök"-et az Autista Gyerekek Francia Szövetsége is támogatta." Az autizmus olyan téma, melynek segítségével a film szavak és klisék nélkül mondja el legfontosabb közlendőit.

Nehéz elképzelni, hogy a rendező hogyan tudott ilyen hiteles játékot előhozni főhőseiből. Adele Haenel (Chloé) és Vincent Rottiers (Joseph) amatőrök, akik sosem szerepeltek azelőtt. "Problémás gyerekekkel dolgoztam. Vincent például hozzám hasonlóan korán elveszítette az édesapját." - mondja Ruggia. Nem színészt akart belőlük faragni, hanem jellemüket rekonstruálta a vászonra, hogy önbizalomra és koncentráló képességre tegyenek szert a szerephez. A fiú vad és kemény premierplánjai, a lány örökösen elsuhanó mozdulatai, kényszeres körei sokáig kísértő képsorok maradnak emlékezetünkben.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu