A szabadság fenséges és rettenetes

- Miért volt szükség a The Playboy of the Western World című Synge dráma újrafordítására, persze azon túl, hogy felkérést kapott a Bárka Színháztól. Miért nem időszerű ma már Ungvári Tamás fordítása?

- Ezt a megrendelőtől kellene megkérdeznie. Én olyan vagyok, mint egy vendéglős: ha valaki bejön az étterembe, és azt mondja, hogy ebédet szeretne, megfőzöm neki, de nem firtatom, hogy miért éhes. A színháztól kapott felkérést örömmel vállaltam, azt azonban, hogy miért tartotta ezt szükségesnek, Bérczes Lászlónak, a rendezőnek kell tudnia.

- Egy fordító nem ad erre magyarázatot magának? Nyilván megnézi a korábbi fordítást?

- Hogyne. Bár inkább csak utólag, közben nem nagyon szabad olvasgatnom, mert beleragad a fülembe. Ungvári és kortársai is úgy érezték, hogy a parasztdarabokat népies, magyar stílusban kell átültetni. Illaberek, nádak erek, és ehhez hasonló kifejezésektől hemzseg A nyugati világ bajnoka is - ez Ungvári fordításának címe. Kicsit olyan érzése van az embernek, mintha Szigligeti Edét vagy Nagy Ignácot olvasna. A mai közönségnek már nem annyira felel meg ez a stílus. A darab szereplői különben is polgáribb parasztok, mint a magyar népszínművek parasztjai.
Ha azt nézzük, hogy A Nyugat hőse egy rendetlen, koszos útszéli kocsmában kezdődik (ez eddig, akár Magyarországon is lehetne), mégpedig azzal, hogy a kocsmáros lánya - egy elhanyagolt, lompos parasztlány levelet ír. Az üzlet természetes menetéhez tartozik, hogy bumfordian, ügyetlenül ugyan, de mégiscsak levélben rendeli meg a négy hordó sört a kocsmának, és a menyasszonyi ruhát magának. A korabeli magyar színművekben ez igen csak szokatlan kép volna. A darab 1904 körül játszódik, nagyon is elképzelhető, hogy akkor már a kocsmárosok lányai Magyarországon ugyanúgy tudtak írni, mint Írországban. Nem a valóságban, hanem a színpadi megjelenítésben volt különbség.
Én egy kicsit polgáribbra hangszereltem a darabot, már csak azért is, mert a szereplők folyton jogi vitákba bocsátkoznak. Gyilkosság, akasztás, hamis tanúzás, tulajdon elleni és az is igen fontos kérdés, hogy ki hány mérföldre lakik a kocsmától, hiszen aki a falu körzetébe tartozik, azt tíz óra után tilos kiszolgálni.

- Furcsa jogszabály, sajátos világ ez a "nyugat". Bár ebben a darabban nem magától értetődő, hogy a "nyugati világ" mit is jelent pontosan.

- A western world egyrészt a hagyományosan nyugatinak nevezett, keresztény, európai világot jelenti; másrészt Írország kietlen, terméketlen nyugati vidékére is ezt a kifejezést használják. Erre az isten háta mögötti tájra ért el a legkésőbb civilizáció, és magát az angol nyelvet is nagyon későn kezdték el használni. Mind a mai napig élnek emberek az ország nyugati részén, akik az ősi ír nyelvet beszélik.
Viccelődtünk is ezen az olvasópróbán, hogy Magyarországon ezt a fajta címbeli kettősséget inkább a "kelet" hordozza. Úgy működhetne ez a poén, ha beül a néző mondjuk, a Kelet varázsa című előadásra, felmegy a függöny, és a színen nem egy arab sejk csodálatos palotáját, hanem egy nyomorúságos mátészalkai kiskocsmát lát. Ilyen humorforrás lehetett maga a cím eredetileg, de ezzel ma már nem nagyon lehet mit kezdeni.
Egy kicsit próbáltam segíteni a közönségnek, azzal, hogy több helyen, ahol az eredeti szövegben csak "west" szerepel, én Nyugat-Írországra fordítottam, hogy érthetőbb legyen.

- Ezek szerint részt vesz a próbafolyamatban is?

- Az már az ő dolguk. Én abba nem szólok bele. Bár az olvasópróbán ott voltam, mert Bérczes azt szerette volna, hogy az én előadásomban hallja a társulat először a darabot. Ez általában a rendező privilégiuma, de ő nem akart előre modellt adni a színészeknek, ezért engem, mint semleges, külső személyt kért fel. Megtörtént. Néha óhatatlanul színészkedtem egy kicsit. Ha egy vígjátékot olvas fel az ember, természetes, hogy rájátszik. Elkezd kiabálni, sírdogálni. Láttam, hogy a színtársulat elnéző mosollyal figyeli, ahogy bohóckodok, de hát képtelen voltam fahangon olvasni. Nekem azonban a másnapi visszaolvasás volt igazán érdekes. Megelevenedett a szöveg, mintha egy rádiójátékot hallgattam volna. Közben jegyzeteltem is, ilyenkor érzi az ember, hogy mi csikorog, és beugrik egy-egy frappánsabb, gördülékenyebb megoldás is.

- A fordítást úgy kezeli, mint saját szöveget, vagy azt mondja, hogy itt van, tessék, elkészült, kezdjenek vele, amit akarnak. Nem zavarja, ha a színészek megváltoztatják, pontatlanul mondják a szöveget?

- Ha a könyvkiadóban meglátnám, hogy mást nyomtatnak, mint amit leadtam, akkor éktelen botrányt csapnék. A színháznál viszont én csak beszállító vagyok - az előző hasonlatnál maradva - mintha én lennék a húsnagykereskedő, az a feladatom, hogy jó minőségű húst szállítsak a vendéglőbe, de hogy aztán mit főznek belőle?
Nem is biztos, hogy nekem mindig ízlik, lehet, hogy utólag mérgelődök, hogy én inkább egybe sütöttem volna ki ezt a szép darab húst, ezek meg felvágták apró darabokra? De ezzel vége, nem mehetek a szöveg után.

- Van különbség aközött, hogy ezt a drámát speciálisan egy bizonyos előadáshoz fordítja, tehát színház számára, és nem nyomtatott kiadásra szánva?

- Persze, beírtam például azt is, hogyan kell kiejteni a neveket, hogy a színészek ne kínlódjanak vele, nem az ő dolguk, engem pedig úgyis érdekelt, hiszen angoltanár vagyok. Különbözik annyiban is, hogy menetközben kapok visszacsatolást. Bérczes néha figyelmeztetett is, hogy a nagyon ír témájú dolgokat hagyjam ki. Veszélyes egy vígjátéknál, ha valami túl bonyolult, idegen, követhetetlen - lefékeződik tőle. Mondok egy példát. Amikor a kocsmáros lánya arról beszél, hogy ki mindenki garázdálkodik az országban: a rendőrök isznak, a bírók megvesztegethetők, említést tesz a környéken kószáló 'jobbing jockey'-król is. A kritikai kiadás azt írja, hogy ez olyan lovász szakembereket jelent, akik járták az országot és bekopogtattak a házakba, hogy vállalják, a fiatal lovak betörését. Elméletileg tehát hasznos tevékenységet végeztek. Ám mint minden gyökértelen házalót, gyanakvással nézték őket a helybéliek. Az életmódjukhoz hozzátartozott, hogy loptak, vagy az asszonyokkal helytelenkedtek, ha olyankor érkeztek, mikor a férj nem volt odahaza. A korabeli közönség, amikor meghallotta, hogy 'jobbing jockeys' rögtön tudta, hogy mire gondoljon. De ilyen foglalkozás Magyarországon soha nem volt, a drótostótra hasonlít talán a legjobban. Végül is lókötőket találtunk ki helyette. Ezzel azonban éppen az ellenkezőjére fordult a szó konkrét jelentése, hiszen lovat valószínűleg nem loptak, nem fért össze a mesterségükkel.

- Nincs olyan késztetése néha, hogy kicsit belenyúljon a szövegbe - átalakítson, hozzáírjon, kihúzzon - végül is költő.

- Nem, engem addig érdekel ez a munka, ameddig tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy amit ide írtam, az ugyanaz, mint az eredeti. Bármit is jelentsen ez, de az ugyanaz egy fordítás esetében nagyon fontos szó. Ebbe persze beletartozik az is, hogy a 'jobbing jockeys' helyett 'lókötők'-et írok. Az nem nyomdailag, hanem színpadilag ugyanaz.

- Lehet, hogy ezt is a rendezőtől kéne megkérdeznem, de nem vele készítem az interjút. Ön szerint mi ennek a darabnak az aktualitása?

- Nem vagyok kompetens. Jó darab, jó vígjáték, nem?

- Én szerettem olvasni.

- Talán ez is elég, a színház azért van, hogy jó dolgokat mutasson be, lehet, hogy a kérdés nem is igazán fair, olyan mintha a vendéglőstől megkérdezné, hogy látom, ma fácán van, mi ennek az aktualitása. Azt mondaná a vendéglős, hogy fácánt kaptunk, vagy régen volt fácán?

- Értelmezési kérdésekbe fair belemenni?

- Boldogan, persze nekem nem igazán az a feladatom, hogy értelmezzek, de nyilván az ember ezt nem kerülheti el, a fordításon is óhatatlanul meglátszik egy picit az ember saját értelmezése. Tudja, milyen érzésem van néha fordítás közben? Minthogyha egy fekete-fehérre fénymásolt kép színeit kellene visszaállítanom. Persze a füvet zöldre, az eget meg kékre festem, de egy csomó esetben nem ilyen egyértelmű. Nekem kell eldöntenem, hogy piros ruha legyen a lányon, vagy rózsaszín, és milyen árnyalatú zöldet, vagy kéket keverjek. Ez a szépsége ennek a munkának, hogy valamit belevihetek az ízlésemből. Volt konkrét kérdése?

- Arra gondoltam, hogy a főhőst Christyt lehetne krisztusi figuraként értelmezni - a neve is utalhat erre -, és a próbán láttam, hogy talán az előadásnak is lesz egy ilyesféle iránya.

- Hűha, hát ez nem jutott eszembe, de ez azért már távol áll a konkrét szövegtől. Nekem idáig nem is szabad elmennem. Mit kezdenék munka közben ilyen ötletekkel! Csak azzal szabad törődnöm, ami konkrétan ki is van mondva. Christy egy ismeretlen, gyökértelen figura, aki hirtelen megváltoztatja egy falu életét. Jövevény, akihez nagy reményeket fűznek. Ráadásul Synge sokszor nagyon költői, erősen stilizált szövegeket ad a szájába, olyanok néha, mint az áriák. Lehetséges egy ilyen értelmezés is.

- Talán éppen ez a figura hordozza a szabadság lehetőségét is. Ön szerint mennyire szól a szabadságról ez a darab?

- A szabadságról? Talán igen, benne van ez is, de rezignáltan, ez nem egy romantikus színmű. Sőt, olyan igazi ősi dramaturgiai fogások vannak benne, amiken évszázadok óta röhög az ember.
Mindemellett a lányt, Pegeen-t mielőtt összeházasodna Shawn Keogh-al, az eredetileg megbeszéltek szerint, az utolsó pillanatban megérinti a lehetőség, hogy máshoz menjen feleségül, kiszabaduljon, elmeneküljön innen. Mint a Szentivánéji álomban. A házasság előtti utolsó éjszaka megcserélődnek a párok - hogy ezt álmodják, vagy nem, nem tudjuk - de eljátszanak a gondolattal, hogy lehetne másképp. Minden ember felteszi magának a kérdést még egyszer az utolsó pillanatban, mielőtt belép azon a bizonyos ajtón és meghozza azt a végleges döntést, hogy biztosan, így kell-e lennie. Talán ez a szabadság, megnyitni egy másik perspektívát, ha csak gondolatban is, és egy pillanat töredéke alatt végigfutni rajta.
De eszünkbe juthat a Rómeó és Júliából Júlia, aki nem csak egy pillanatra végignéz, hanem végig is megy ezen az úton. És tulajdonképpen az van a Shakespeare darabban, hogy ezt nem szabad, mert nagyon veszélyes. A gondolattal el lehet játszani, de a szabadság fenséges és rettenetes, nem az embernek való. Az embernek csak tudnia kell róla, és arról is, hogy ő nem igazán szabad. De ebbe belevetni magát? Öngyilkosság. Szegény kis, buta Júlia.

Amennyiben értesítést szeretne kapni az olimpiával kapcsolatos Port.hu tartalmakról, kattintson ide és iratkozzon fel az értesítésekhez.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu