A szenvedés bajnoka

Robert Pattinson maradt a régi, jól bevált, szenvedő karakternél, csupán a csomagolás változott. Az ifjú tinibálvány New York zsúfolt városában próbál kitörni a Twilight sagából, többé-kevésbé bizonyítva, hogy tud játszani.

Meg se kell lepődnünk, hogy a film műfaja dráma, hiszen mi másban lehetne ismét hosszan, gyötrődve bámulni a semmibe, vagy egy lányra, bagót rágva lázadni a kőszívű apa ellen és különcként evickélni az érzelmek kemény viharaiban.

Tylernek (Robert Pattinson) és Allynek (Emilie de Ravin) külön-külön is megvan a saját családi tragédiája. Régi, mély sebek, amelyekre nem találják a gyógyírt. A sors (kissé kegyetlenül ugyan) egymás mellé sodorja a húszas éveik elején járó fiatalokat, és minden javulni látszik, együtt mindketten jobban érzik magukat. Az élet azonban nem ilyen egyszerű. Mikor fény derül a titkokra, kettejük szerelme veszélybe kerül, és ki tudja, lesz-e lehetőségük rendbe hozni kapcsolatukat.

A történet elejétől a végéig jól ismert sablonokat halmoz, előre kiszámítható minden történés, mégis van benne valami, ami nézhetővé teszi a filmet. Ez a bizonyos valami az érzelmi szál, mely nem összetévesztendő a bimbózó szerelemével. Nem kell túlságosan megerőltetnünk magunkat a sztori mögöttes tartalmának megfejtésével, hiszen Allen Coulter rendező csaknem a szánkba rágja filmje mondanivalóját. Tessék átélni a tragédiát és drámát, együtt érezni a lázadó ifjúsággal és az elhanyagolt, apró lánykával! Ha mindez sikerül, még akár élvezhetjük is a művet. Persze csak akkor, ha elnézően bánunk a befejezéssel, melynek célja csak és kizárólag a nagyobb érzelmi hatás és a könnyek "kierőszakolása".

A színészek nagyjából kihozták szerepeikből a maximumot, emlékezetes alakításokra azonban ne számítsunk. Pattinson, a zselézett hajú sármőr lelkesen próbál kitörni a vámpírlétből (egész jól csinálja), habár karaktere majdnem ugyanannyira világfájdalmas felfogású, mint a jól ismert Edward, így nem kellett sokat bajlódnia az "átszellemüléssel". Sebaj, fogjuk fel átmenetként a dolgot és reménykedjünk, hogy a sápatag szívtipró egyszer egy új arcát is megmutatja!