Aki hazudik, az lop

  • L. Zs. / PORT.hu

Ha valaki gyerekkorában szerette a Matrjoska-babákat, az valószínűleg élvezni fogja ezt a filmet is, amely valójában történet a történetben, ami egy másik történet része.

A szavak emberei

Clay Hammond (Dennis Quaid) sikeres író, aki egy irodalmi esten felolvas legújabb regényéből, ami egy Rory Jansen (Bradley Cooper) nevű íróról szól. A történet szerint Rory barátnőjével, Dorával él (Zoë Saldana), és kezdő tollforgatóként a kiadók sorra utasítják vissza kéziratát, ezért végül kénytelen munkát vállalni egy könyvügynökségnél. Összeházasodnak Dorával, és Párizsba utaznak nászútra, ahol egy poros antikváriumban megvásárolnak egy régi aktatáskát. Miután hazatérnek, Rory a táska egyik belső zsebében egy megsárgult regény-kéziratot talál, melynek briliáns stílusa és a II. világháború utáni Párizsban játszódó megkapó története egyaránt lenyűgözi. A körülmények úgy hozzák, hogy a regényt sajátjaként beajánlja főnökénél, aki végül elolvassa, és azonnal lecsap a mesterműre.

A könyv az olvasók és a kritikusok körében egyaránt sikert arat, Rory álma pedig végre valóra válik: elismert író lesz. Egy napon aztán a parkban leül mellé a padra egy öregember (Jeremy Irons), és azt állítja, hogy a regényt valójában ő írta fiatalkorában, ám a kézirat több mint hatvan éve elveszett. Elmeséli felkavaró élettörténetét, súlyos erkölcsi dilemma elé állítva ezzel a megdöbbent Rory-t. A film másik idősíkjában Hammond a felolvasás szünetében megismerkedik egy lelkes hallgatóval, Daniellával (Olivia Wilde), és neki meséli tovább Rory és az öregember történetét…

[img id=425905 instance=1 align=left img]Három az egyben

A Lopott szavak érdekes helyzetet vázol fel, és örök érvényű kérdéseket feszeget: mit vagyunk hajlandóak megtenni az álmainkért? Képesek vagyunk-e szembesülni korlátainkkal, és elfogadni azokat? Hogyan tudunk együtt élni döntéseink következményeivel? Milyen rejtett összefüggések jelentik sorsunk mozgatórugóit? Ezek a kérdések, a kérdések mögött rejlő és kibontakozó emberi életek, és a méltán neves színészgárda különleges csemegét ígér, az ígéretet azonban a film végül nem tudja valóra váltani.

A háromféle idősík túl sok, egymás hatását rontják. Hammond mesél Jansenről és az öregemberről, de az öregember is mesél saját magáról, tehát a három sztorihoz máris két narrátort kapunk. Az egyes történetek közötti ugrálás megtöri a film ívét, kizökkenti a nézőt, akinek végül az az érzése, mintha nem is egy egységes alkotást látna, hanem három különbözőt összemixelve. Kevesebb több lett volna: A kerettörténet, benne Hammond és Daniella karaktere erőltetett és felesleges, jobban jártunk volna, ha Rory meséli el a történteket saját élményeként. A már sikeres Hammond és Rory kapcsolata további kérdéseket is felvet, és ezzel el is jutottunk a film másik gyengeségéhez, a túl sok logikai problémához.

Csak néhány példa, melyek közül egy-egy megférne bármelyik filmben, de ha összeadódnak, agyoncsapják a történetet: a negyvenes években elveszett táska bizonyára számos kézen átment az eltelt hatvanöt év során, és idáig senki nem találta meg a benne levő vaskos kéziratot? Ugyan már. Az is elég furcsa, hogy manapság egy fiatal író kizárólag hagyományos postai úton bombázza a kiadókat, akik persze ugyancsak papíralapú levélben válaszolnak neki. És vajon miképp fordulhat elő, hogy se a feleségnek, se a szakembereknek nem tűnik fel a szó szerint plagizált és a saját művek közötti stíluskülönbség?

Emberi tényező pro és kontra

Harmadrészt azt róhatjuk fel a forgatókönyvet és a rendezést is közösen jegyző Brian Klugmannak és Lee Sternthalnak, hogy a három történetszál közül egyiket se varrták el rendesen, főleg ami Hammond és Rory részét illeti. Az emberi kapcsolatok is csak lógnak a levegőben: Rory és az öreg találkozásának alakulásától valami katartikusat várnánk, de semmi különös nem történik. Rory és Dora kapcsolatának jövőjét csak sejteti a film, Hammond és Daniella megismerkedésének pedig nemcsak kifutása, de mintha értelme se is lenne azon kívül, hogy az író a lányon keresztül a nézőknek mesélhessen.

Ne feledkezzünk meg a film erősségéről sem, és ez a már említett prominens szereplőgárda. Elsősorban Jeremy Irons alakítását kell kiemelni, de a többiek is megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy a kidolgozatlan alapanyagból minél többet hozzanak ki. A főhősök mellett megemlítendő még a francia feleséget játszó Nora Arnedezer, és az epizódszerepekben feltűnő J. K. Simmons és Ron Rifkin.

Kinek ajánljuk?
- Kezdő íróknak, okulásképpen.
- A parádés szereposztást preferálóknak.
- A többrétegű történetvezetés híveinek.

Kinek nem?
- Aki nem szereti, ha minduntalan kizökkentik.
- Akinek fontos, hogy lehetőleg minden részlet hihető legyen.
- Aki elvárja az egyértelmű lezárást egy-egy történetszál végén.

6/10

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu