Kiss Eszter, Szirtes Ági |
„Bűzlik minden a rothadástól”, sulykolja a főszereplő filozófiaprofesszor, „idő kérdése csupán, hogy a nácik újra hatalomra jussanak”, bárhova fordulsz, mindenhol nácikba ütközöl. S bár a figurákban eleven arcot nyerő alanyi indulat és publicisztikus hév kétségkívül ideologikussá teszi Bernhard világképét, ám a feszesen és leleményesen komponált drámaszerkezet súlyos és érzéki vízióját adja az emberi összeütközéseknek, traumáknak, a testi-lelki roncsolódásoknak.
Máté Gábor, Rezes Judit |
A Kamra játékterét hosszanti irányban kettéosztva húzódik Antal Csaba félköríves, fehér díszlete, a bécsi Heldenplatz oszlopsoros mini-makettje. Járkálnak rajta a szereplők, üldögélnek előtte az Oxford-címkés utazóbőröndök között, sőt a temetés utáni ebéden étkezőasztalul szolgál. A multifunkcionális (és jelentéses) díszlet minden pillanatban tudatosítja, hogy a szereplők eme koordináta-rendszerben egzisztálnak: a gyászos emlékezetű történelmi monumentum határozza meg létezésük kereteit, a Heldenplatz oszlopai őrzik és tartják fenn a bigott nyárspolgári életformát, az erkölcsi züllést, az újnácikat, a feltámadó zsidógyűlöletet, s mindazt, amitől Robert professzor émelyeg és zsigerileg undorodik.
Szirtes Ági |
Bagossy László
rendezése hűségesen követi Bernhard művének szövegközpontú dramaturgiáját, csak leheletnyit emeli el a játékot a realitások síkjáról, hogy a maga teljességében bonthassa ki a hosszú monológokból felszikrázó emberi-társadalmi drámát. Az előadás ereje ekként elsősorban Robert professzor alakítójának és részben Zittelné megformálójának intenzív jelenlétén, valamint a műben megfogalmazódó gondolati tartalmak megjelenítésén múlik. A Katona József Színház előadását is elsősorban két formátumos színészi alakítás fémjelzi. Máté Gábor Robert professzora testi leromlásból, habzsoló életélvezetből, cinizmusba hajló rezignációból, gyilkos malíciából s ironikus és önironikus szellemi fölényből szőtt sokszínű drámai alak. Bár folytonosan az élettől való búcsújáról beszél, nála virulensebben, mohóbban, intenzívebben, végletesebben senki nem fogalmazza meg ragaszkodását a megvetett-gyűlölt világhoz, viszolygását a szétzüllött társadalomtól. A türelmetlen, parancsoló kézmozdulatok, ahogy unokahúgait dresszírozza, az apró, göcögő, kaján kacajok, ahogy szűkebb és tágabb környezetét véleményezi, világundorról, kiégettségről és lefojtott benső feszültségről tanúskodnak. A Máté által megformált súlyos és összetett figurák sorában (játsszék bár Ibsenben, Gorkijban vagy épp Thomas Bernhardban) újabb remeklés ez a roppant szenvedélyes, hidegen érzelmes, gunyoros férfialak.Fotók: Szabó Dorottya. Forrás: Katona József Színház |
Szirtes Ági
Zittelnéje is rezignációból és empátiából teremtődik meg, derűsnek látszó közönyből, asszonyi keménységből, kevélységből és megalázottságból. Olyan gyengéden szorítja arcához az öngyilkossá lett professzor öltönyét, mintha csak az élőt becézné, a családi kompánia ebédjét pedig úgy vezényli le, hogy minden tányérkoppanás büntetésképpen hangozzék. Dacos ellenszegülés, elemi indulat és fájdalom árad minden mozdulatából; igaz, érzelmeket talán egyedül ő mutat a gyászeset kapcsán. A professzor feketébe öltözött, modell-eleganciájú, villogó napszemüveges lányai (jelmez: Antal Csaba) hűvös visszafogottsággal jelenítik meg a nagypolgári dámák sorsát: Pelsőczy Réka Annája rámenős, Rezes Judit Olgája fázós, dideregős és szüntelenül megalázott. Bodnár Erika özvegy professzor-asszonya külső-benső démonaival küzd a világba révülten, imbolyogva, Takátsy Péter a simulékony, szervilis házibarátot, Landauert adja érzékletesen. Mészáros Béla Lukasa a laza aranyifjú könnyedségével, Szacsvay László és Olsavszky Éva sűrűn bólogató Liebig házaspárja mindenbe beletörődően, Kiss Eszter szobalánya vadóc idegenséggel játssza szerepét.