Az abasági Cipolla

Almási Tamás új játékfilmjében a rendszerváltás idején lezajlott privatizációs hullám problémakörébe kalauzolja el a nézőt. Thomas Mann kisregényének szabad parafrázisa Almásitól megszokottan dokumentarista szemléletű, ám fiktív történet, amely néhol szórakoztat ugyan, de végül megrázó, mint a valóság.

Almási Tamás
az egyik legismertebb dokumentumfilm rendezőnk, sűrű drámaiságú, emocionális filmjei több tucat díjat nyertek a különböző fesztiválokon, elég, ha közülük csak a nagy port felvert Sejtjeinket említem. Talán kevesen tudják, hogy Almási játékfilmesként indult, Fábri Zoltán, Illyés György és Gábor Pál kezei közül. A negyvenes korosztály még emlékezhet a Ballagás című szocio-játékfilmjére (akkortájt ballagtak ők is), amely korosztály-specifikusan arról volt ismert, hogy szerepelt benne a hírhedt szocialista lemezcézár, Erdős Péter által akkoriban jobbára tiltott, néha a megtűrt kategóriába sorolt csöves (a.m.: rockzenei és divat szubkultúra) zenekar, a miskolci Edda Művek. Ezután jött az a 27 évnyi időszak, melynek eredményeként lett elismert dokumentumfilm rendező, s amelynek végén újra játékfilm dirigenseként üdvözölhetjük a félig tar Mestert.

Cipolla Abaságban
Almási új játékfilmjének zavarba ejtő a címe, nem árt ízlelgetni: Márió, A varázsló, nem pedig Mario És a varázsló, mint ahogy sokunk nyelvére jön nyilván Thomas Mann kötelező kisregényének címe. Nem véletlen azonban az áthallás, tulajdonképpen a film alapjául szolgáló Halász Margit-novella Thomas Mann Mariójának átültetése a rendszerváltást követő évek Magyarországára, valahová a messzi, északkelet-magyarországi Abaságba, némi variációkkal, nem szolgai módon. Abaság Borsod-Abaúj-Zemplén megye része, bár gyönyörű vidék (Beck György operatőr megejtő képeket varázsol róla a filmben), Magyarország legszegényebb területei közé tartozott rendszerváltáskor, és tartozik azóta is. A környéken alig van munkalehetőség, így nagyfokú a munkanélküliség, az ottaniak jobbára háztáji gazdaságból tartják fenn magukat. A film színhelyéül szolgáló, innen Pestről nézve bájosan idilli kisközséget egy szép nyári nap futótűzként rázza fel a hír: olasz befektető cipőgyárat kíván nyitni a régóta csak düledező faluházban. A hírre a férfiak fásultan kortyolnak még egyet a helyi savanyú borból készült fröccsből, az asszonyok szemei előtt azonban sármos, tüzes tekintetű olasz pasasok jelennek meg, gyönyörű ruhák, tengerpart, füleikbe felcsendül az "Azurro"... Ahogy az szokott lenni, meg is érkezik az olasz, aki a várakozással ellentétben kicsi, köpcös és kopasz, azonban temperamentuma, jókedve azért lenyűgözi a vágyak konvertálásában otthonosan mozgó asszonyokat. Közülük a legtörekvőbből, Verából művezető is lesz. Hirtelen azonban a közkedvelt Sergiónak távoznia kell, helyét maga a cég igazgatója veszi át, a hűvös és megközelíthetetlennek tűnő, de szemlátomást gazdag Mario. Vera mindent megtesz, hogy felhívja magára a férfi figyelmét, a férje által hanyagolt asszony öltözködni kezd, új frizurát csináltat, úgy tűnik, próbálkozásai sikerrel járnak...

Fiktív szociografikus ballada
Azért Almási nem tudja megtagadni önmagát, filmjének problémafelvetése dokumentumfilmeshez méltón erősen szociológiai vonatkozású. A film alapszituációja a térség elszegényedése, a munkanélküliség és a reményvesztettség, amit aztán gátlástalan vállalkozók könnyedén kihasználhatnak. A játékfilm fikciója pedig Vera asszony tragikusan sorszerű, balladai története, amely a szociológiailag hiteles környezetbe helyezve komoly erővel hat a nézőre. A balladisztikus hangvétel komor sodrását Almási vicces helyi karakterek felvonultatásával, humoros kocsmajelenetekkel ellenpontozza, amelynek "köszönhetően" még katartikusabb erővel üti arcon a nézőt a tragikus, de sajnos egyáltalán nem valótlan, nem hiteltelen végkifejlet. Mario szerepében Franco Nerót, a jégkék szemű talján hőst láthatjuk ismét Magyarországon, ezúttal visszafogott színjátszással, kevés manírral formálja meg a szélhámos olasz vállalkozót. Vera asszony szerepében Nyakó Juli érzékeny, nagyívű alakítást nyújt. Komoly, nagy tragika ő, sok-sok díjat érdemelne. Mellékszerepekben aprólékosan kitalált, pontos alakításokban láthatjuk Szirtes Ágit, mint a helyi alkoholista kurvát, Gáspár Tibort, az oktondi kocsmárosként, Egyed Attilát, mint Vera korlátolt férjét, az olaszul elképesztően jó kiejtéssel beszélő Gyabronkát, barázdált arcú, titokzatos Mucsit, a halászt, Vajdai Vilit, aki a helyi kocsma gügyéjét, eddigi pályájának egyik legkomikusabb figuráját alakítja, valamint sok-sok helyes helybélit, mint a leghitelesebb statisztériát. Az ő segítségükkel, valamint Dés László ízes zenéjével válik szélesebb közönség számára is fogyasztható alkotássá Almási Tamás és Halász Margit felkavaróan súlyos, de tanulságos balladája az abasági Cipolláról és az általa megvezetett Vera asszonyról.

Kinek ajánljuk?
- Azoknak, akik hisznek a magyar filmben.
- Azoknak, akik hisznek abban, hogy a magyar film képes a valóság felmutatására.
- Azoknak, akiket nem a reklám hajt moziba.

Kinek nem?
- Azoknak, akik számára a mozi az a hely, ahol kipihenhetőek a vásárlás fáradalmai.
- Akik szerint csak az amcsi filmek a tutkók.
- Akiket nem érdekel a valóság.


7/10

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu